Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Ferenczi Imre: Drávaszögi és szlavóniai népszokások
A vallási színezetű István (vagy János) napi köszöntő (Kórógy) magános példa. Bizonyára ismeretes hasonló köszöntő a többi szlavóniai községben is. 42 Aprószentek. Pedagógiai intelemmel párosuló betegségelhárító kurta varázsszöveg elmondását és a vesszőzés (suprikálás) szokását a Drávaszögben Sepsén említették. Ismeretes Kórógyról, A3 ugyanonnan származó karácsony esti szokásban jelentkezik a gyermekek megvesszőzésének cselekménye/' 4 További párhuzamok Bezdánból, 45 Baranyából, 4 ® Bajáról, 67 Göcsej és Hetes vidékéről.® Többen foglalkoztak a szokás ünnepi hátterével és európai kapcsolataival/ 9 Vince. A férfiak (gazdák) a présházban vendégeskedtek, mulatoztak (Karancs). Érdemes lesz utánakérdezni Drávaszög többi községében is. Ki kell kutatni eredetét, mert e szokás szinte fordítottja az asszonyfarsangnak., amelynek létezéséről már TEMESVÁRI PELBÁRT tudósít a XV. századból a Dunántúlról. 50 A német nemzetiségű Féked (Baranya m.) asszonyai is farsangkor (húshagyókedden) hódoltak e hagyománynak. 51 Farsangi (farsangvégi) szokások: Fiatal házasok bálja (párosbál) farsanghétfőn (Vörösmart), általános (maszkás) bál húshagyókedden (Vörösmart, Várdaróc). Farsangvégi (húshagyókeddi) alakoskodók fölvonulása, zajcsapása (Vörösmart), faluszerte uralkodó tréfálkozása (Csúza, Várdaróc, Kopács), a bolond társaság zabolátlan dévajkodása (Karancs), a farsangolók tojásgyűjtése (Várdaróc, Kopács). Elbeszéléseinkben előforduló alakoskodók: kakas, tyúk (párosan), pap, vőfély, cigány, ördög. A magyar farsangolók tipikus alakjai ezek, de hiányzik közülük a katona (huszár, betyár). Hiánya jelentheti azt is, hogy ez az Alföldön és máshol is kedvelt szereplő a Drávaszögben és Szlavóniában érdektelen volt és maradt. A hajó (szekérre helyezett csónakba rakott sparhelt) imitálása (Várdaróc) helyi ötletnek látszik, föltehetőleg a Duna és vízivilága inspirálhatta/' 2 Hiányzik az Ormánságban, a Baranya-szerte 54 ismert és a Dunántúlon máshol 55 szintén előforduló far42 Ezt erősíti meg PENAVIN OLGA, 1981. 123-124. A protestáns népélet kiváló ismerője találó jellemzést ad a kadácsonyi napok névnapköszöntői szokásairól is: BAKSAY SÁNDOR, 1917. III. k. 95. Szellemében hasonló vagy még erősebb vallási színezetű példát olvashatunk Somogyból (Szenyér, Horvátkút): EGYÜD ÁRPÁD, 1975. 275., 289. Szeged környékéről (Pusztaszer) ld. BÁLINT SÁNDOR, 1973. 120. A Hortobágy vidékéről: BARNA GÁBOR, 1979. 152. 43 PENAVIN OLGA, 1981. 160. 44 PENAVIN OLGA, 1981. 126. 45 BOSNYÁK SÁNDOR, 1973. 100. 46 BERZE NAGY JÁNOS, 1940. I. k. 73-78. 47 DANKÓ IMRE, 1958. 464-465. 48 GÖNCZI FERENC, 1914, 279. Zalaistvándi és őriszentpéteri szerencsekívánó mondóka: DÖMÖTÖR TEKLA, 1964. 250. 49 KATONA LAJOS, 1912. II. k. 356-364. - BÁLINT SÁNDOR, 1973. 126-130. Református néphagyományként említi BAKSAY SÁNDOR, 1917. HL k. 95. 50 Ld. az asszony farsang címszót (UJVÁRY ZOLTÁN) : Magyar Néprajzi Lexikon, I. k. Budapest, 1977. 150. 51 KUSZTER, M. LYGIA, 1939. 25-26. 52 Ennek a hatásnak markánsabb tükrözését láthatjuk a szebbnél-szebb drávaszögi hímzésmintákban. Ld. GÖNYEY SÁNDOR, 1944. Vö. még BARANYAI JÚLIA, 1977. 321-324. Ilyen helyi hatásra (vízivilág állatai) keletkezett mintákat faragott a rokkafára a vőfény (komika), amit a menyecskének ajándékul adott. Az állatábrák számítottak szépnek, de akkor volt nagyon szép, ha teknősbéka is volt az alakok között. GARA Y ÁKOS, 1911. 223. 53 Koldusnak öltözött, rossz sipkáját tollseprűvel díszítő, egyben-másban a regölőkre emlékeztető farsangolót mutat be KISS GËZA. Közli az alakoskodónak a regöléssel rokon értelmű versét, rigmusát. KISS GÉZA, 1937. 187., 190-192. 54 BERZE NAGY JÁNOS, 1940. I. k. 97-105. A sósvertikei és hosszúhetényi farsangoló, dallamával együtt. A nyárshordozás (koledálás) szokáspárhuzamait a jegyzetekben közli: 106. 55 Somogyból: A Magyar Népzene Tára, II. k. Budapest, 1955. 71.
