Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Ferenczi Imre: Drávaszögi és szlavóniai népszokások
sangi köszöntő (ének), amely egy tőről fakadt a regöléssel. Egyelőre ez is, az is nyomtalan a Drávaszögben, s meglepetés (magános) a szlavóniai regölő előfordulása, 56 amelyet a feleség énekelt, mikor a vadászni induló férjét kikísérte. 5 ' A szlavóniai magyar falvakban a farsangi maszkázás hiányzik. „Régen nem ünnepelték a farsangot, de mikor hó volt, fiúk, lányok jól betakarva szánkóra ültek, daloltak mindenfélét, ami éppen eszükbe jutott. A vígan sikló szánon ülő fiataloktól meszsze hangos volt a falu." :,s A régi Baranyáról írja HÖLBLING MIKSA, hogy farsang utolsó napjaiban különösen a német ifjúság kedveli az álarcot, „miben a' rácz igen is ki szokott csapongani, rút ijesztő faálarczokat kötvén fel képére". 59 Joggal feltehető a nemzetiségi, elsősorban a német ajkú lakosság hatása a Drávaszögben. A kakas és tyúk (alakoskodó-pár: Várdaróc, Kopács) farsangi tojásgyűjtése (koledálása) alakoskodás nélkül ismeretes a Zobor vidékéről (Zsére). m A drávaszögi maszkások obscén jelenete, a „kakas" kissé agresszív viselkedése és a zsérei legények felszólításában felismerhető erotikus célzás értelmét a farsang - házasság - termékenység 61 gondolati társításában kereshetjük. Valóságos alapját az elmúlt századok szokásrendjében találjuk meg: a lakodalmak legfőbb időszaka farsang volt. 62 A tojásgyűjtés szokása, a mögötte húzódó farsangi - lakodalmi - termékenységi eszme jegyében, lehet hódoltság előtti hagyomány folytatója. Erre azonban nincs meggyőző bizonyíték. Feltehető az is, hogy a hódoltság korában a papok és iskolamesterek javára végzett gyűjtés maradványa. Tudunk vízkercszti, Balázs napi tojásajándékról. 63 Kórógyon a lakodalomba hívogató komák kapnak „tikmonyt". Egy kisfiú viszi utánuk a „tikmonyos kosarat". 6 ' 1 Mi okozza a hódoltság előtti farsang maradványainak megítélésében a bizonytalanságot? Az, hogy a református Baranyában és Szlavóniában módosult a házasságkötés rendje, pl. a szombat, vasárnap és hétfő tilalmas lett. 65 A farsangi szokások visszaszorításához jelentősen hozzájárult a hercegszőlősi kánonok (1576) ama cikkelye is, amely a bűnök forrásának tekintette, s elítélte (tiltotta) a táncot. 66 Nem szívlelte a farsangi tobzódást. A szőröstől-bőröstől pogány bachanáliát a katolikus egyház sem szívlelte, de a református prédikátorok különösen kikeltek ellene. 0 ' 56 BENCZE SÁNDOR gyermekkorában tanulta Lapis Estör szülikétöl, aki 1856-ban született Szentlászlón. 1979. szeptember 17-én a JATE (Szeged) Néprajzi Tanszékén nekünk is elénekelte. Paraszténekestől származó szöveg- és dallamfelvétele nincsen. 57 Szövegét közli PENAVIN OLGA, 1981. 76-77. 58 PENAVIN OLGA, 1981. 123. A karácsony esti zajcsapás (harangszó, lövöldözés) viszont régebbi szokásemléket idéz. PENAVIN OLGA, 1981. 126. 59 HÖLBLING MIKSA, 1845. 122. A faálarc kedvelésében a mohácsi sokac búsókra ismerhetünk. 60 GUNDA BÉLA, 1958. 153. A tojásgyűjtés farsanghétfőn történt. A legények fölkeresték a leányos házakat, mondván: „Adjanak a farsangba tojást!" 61 A magyar farsangi szokások termékenységre utaló vonakozásait és azok európai összefüggését monografikus munka tárgyalja: UJVÁRY ZOLTÁN, 1969. 62 Már az Érdy kódexben (XVI. szd. első fele) feltűnik a farsang időszakára eső vasárnapoknak menyegzős vasárnap neve - írja DÖMÖTÖR TEKLA. (A kiemelés is tőle származik.) MELLICH JÁNOS föltevésével szemben VELLEDITS LAJOS (és más kutatók) nézetét tartja hihetőbbnek, azt, hogy „ezek a vasárnapok a házasságkötésre az egyház által megengedett időbe estek, tehát valóságban menyegzős vasárnapok voltak, szemben adventtal és nagyböjttel." DÖMÖTÖR TEKLA, 1964. 80. Ld. még BÁLINT SÁNDOR, 1977. I. k. 139. 63 GÖNCZI FERENC, 1914. 230-231., 234. 64 PENAVIN OLGA, 1973. 72., 1981. 137. 65 Az idevágó egyházi döntésekről ld. PENAVIN OLGA, 1973. 71. és 1981. 136. A lakodalmak hétközépre kerültek. 66 BARANYAI JÜLIA, 1977. 194-195. 67 Ld. DÖMÖTÖR TEKLA, 1964. 79. és kk.
