Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Ferenczi Imre: Drávaszögi és szlavóniai népszokások
sok és szokáselemek nyerhettek pártfogolást, amelyek a religiózusság szempontjából semlegesek, emberi és közösségi szempontból pedig vonzóak. Jellemző a karancsi farsangi bolond társaság szokása. A német fiatalság körében dívott, majd megkedvelte az egész község. A középkorban a rövidéletű karneválherceg és bolond udvara, e rövidéletű uralom és zabolátlan tombolás a világi pompa és a földi bujaság múlandóságát, hiábavalóságát jelképezte az okulásul szánt hajdani vallásos színjátékban. 36 Ennek emléke lappang a karancsi maszkások farsangi dévajkodásában és elnevezésében, amelyet most már a vígságszerzés éltetett. Méreteiben és pompájában persze a kisebb agrár-falusi közösség kereteihez és színvonalához igazodott. Nehezebb kibogozni a tartalmi és formai hasonlóságot tükröző szokáselemek kölcsönzésének történetét, azokét, amelyek pl. a szlavóniai magyar és a környékbeli délszláv lakodalmi hagyományokban egyformán előfordulnak. Ehhez kevés a formális összevetés. Az átadás és átvétel kényesebb problémáinak megoldásához további gyűjtésekre, leíró munkákra, elmélyült történeti-összehasonlító és történetitipológiai tanulmányokra lesz szükség. Itt és most az I. részben bemutatott adatokat csoportosítjuk és jellemezzük. Utalunk a magyar nyelvterület - Baranya, Duna mente, Dunántúl és Alföld felé mutató analógiákra. Az ünnepi és alkalmi alakoskodó játékok alkotják a közleményünk nagyobb részét. Ezek is szót érdemelnek. Bővebben kellene foglalkozni az ünnep és az ünneplés egyéni és közösségi jelentőségével. Idevágó megfigyeléseinket, s a gyűjtőterületünkön jóval messzebbre terjedő tapasztalatainkat más alkalommal kívánjuk Öszszegezni. Jeles napok Luca 7iap. A tyúkok abroncsban etetése (Csúza, Laskó), 3 ' és megpiszkálása (Haraszti), a varrástilalom (Karancs, Sepse, Csúza, Kopács, Haraszti, Kórógy), a házból való kölcsönzés elhárítása (Kopács, Kórógy), a kemence fenekének megvonása, megpiszkálása Luca estéjén (Karancs), a lucaszék-faragás emléke (Csúza, Kórógy) jelzi, hogy a Luca napi varázslatok eléggé elterjedtek. Feltűnő a kotyolás szokásának hiánya, amely a Dél-Dunántúlon, így Baranyában i. c olyannyira elterjedt. 38 Karácsony. Egymagában áll a karácsonyi asztalra kerülő naturáliák jelentőségének, a karácsonyi morzsa kultikus szerepének említése. A karácsonyi asztalra tett dió fülbajra jó (Haraszti). 3 ® Az Ormánságban ugyanezért egy-egy szem fokbajmát kellett az abrosz négy sarkára helyezni/' 0 A baranyai délszlávoknál jobban megőrződött a karácsonyi asztal ünnepi szerepe és jelentősége/' 1 36 Ld. MOSER, DIET2-RÜDIGER, 1981. 167-208. 37 Ehhez megjegyezzük, hogy adatközlőnk, Szűcs Sándorné Dankos Rozália (83 é.) laskói származású. Onnan került Csuzára, ahol ezt a hagyományt nekünk elmondotta. Közlését úgy értelmezhetjük, hogy mindkét községben megvolt a szokás. 38 Ld. az Ormánságban (Aprószentek napján): KISS GÉZA, 1937. 195. - Baranyában Lucakor: BERZE NAGY JÁNOS, 1940. I. k. 3-14. Utal további magyar párhuzamokra: 14-15. - Somogyban Lucakor: EGYÜD ÁRPÁD, 1975. 284-286. - Göcsej és Hetes vidékén: GÖNCZI FERENC, 1914. 259-262. - Zalában (Zalaistvánd): DÖMÖTÖR TEKLA, 1974. 127. A baranyai délszlávoknál Luca napkor és karácsonykor: SAROSÁCZ GYÖRGY, 1972. 284. A szövegek és dallamok összegező bemutatása: A Magyar Népzene Tára II. k. Budapest, 1953. 369-380. 39 A szokás közlője katolikus vallású, férje is tisztelője volt mindkét felekezet hagyományának. 40 KISS GÉZA, 1937. 149. 41 SAROSÁCZ GYÖRGY, 1968. 104-105. SAROSÁCZ GYÖRGY, 1972. 283. A magyar néphagyomány áttekintését, liturgikus vonatkozásainak összefoglalását, s európai kapcsolatainak föltárását ld. BÁLINT SÁNDOR, 1973. 76-89.
