Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Ferenczi Imre: Drávaszögi és szlavóniai népszokások
(felsőbaranyai) magyarság között. 32 Ez a tagolódás még fokozotabban elősegítette a szlavóniaiak (Rétfalu, Haraszti, Kórógy, Szentlászló) táji elkülönülését, akik egyébként közigazgatásilag is máshová, Verőce megyéhez tartoztak. Vallási szempontból SZTÁRAI MIHÁLY energikus térítő munkája óta, a XVI. század második felétől viszont Drávaszög és Szlavónia magyar községeiben szilárd a protestáns vallás fölénye, ami az egyházi szervezetben és az iskoláztatásban egyértelműen kifejezésre jutott.'' 3 Ez a szellem regulázta a nép felekezeti magatartását, s tükröződött a lakosság vallási életében és szokásaiban. A folklór és különösen a népszokások idomulása sok-sok beavatkozás eredménye, mégis megállapítható, hogy az alkotóelemek jelentékeny része átvészelte az egyházi ostorozást, s ami ugyanilyen fontos, a protestantizmus talaján is újabb és újabb hajtásokat hozott. Egyszóval átmentődtek régi népszokások, mert alkalmazkodtak az új szellemhez, s újak keletkeztek, mert a népben és egyes tagjaiban mindig jelen van a revelálás szükséglete és az invenció. 3 ' 1 A tiszaháti és felsőtiszai tájaktól kiindulva a Nagyar Magyar Alföldön átívelő néphagyományra ismerünk pl. a Kopácson följegyzett lakodalmas halottas-jelenetben (paródiában) és szlavóniai párhuzamaiban. !j A farsangi, a disznótori és a lakodalmi maszkák alakjaiban és játékában pedig új meg új ismétlődésben és formában évezredes szokások öltöttek testet. A szakirodalom eredményei és saját tapasztalatunk egyaránt erősíti azt a meggyőződést, hogy az ókori, óeurópai és más ősi fogantatású hagyomány, a közös keresztény és a kemény protestáns regula, majd annak fokozódó fölengedését tükröző agrár-falusi felekezeti viselkedés, a jobbágy-paraszti társadalom stabil, sőt merev rendje és az egyének, kisebb-nagyobb csoportok iniciatívája és leleménye mind-mind részese a hódoltság után kialakult és századunk elején még virulens népi stílusnak, amely gyűjtőterületünk szokáshagyományában kifejezésre jutott. Ebben az új stílusban jelentékeny közreható lett az izmosodó racionális-világi szemlélet, a népszokások religiózus szellemének a gyöngülése. Ez úgy és abban jutott kifejezésre, hogy az egyházi rendelkezésnek formálisan eleget tettek, sőt éppen ennek kedvéért honosodtak meg új népszokások. Idővel (pl. a papnak adott ajándék esetében, a lelkész, a kántor, tanító lakodalmi meghívásában stb.) azonban módosult funkciójuk. A régebbi adószerű szolgáltatásokból elfogadott szokás lett, a felügyeletre emlékeztető lakodalmi részvétel pedig presztízsemelő megtiszteltetéssé vált: a község népe és szellemi vezetőinek a patriarchális kapcsolata nyilvánult meg benne. Az ünnepi kalendárium funkciója ambivalens: a szokásrend szabályozója, ugyanakkor a népszokások ismétlésének visszatérő alkalma, lehetősége. A protestantizmus következménye, hogy gyűjtőterületünkön számos régebbi ünnep kimaradt a naptárból, elhomályosult a Máriát és a szenteket övező megannyi kultusz emléke Ezért is domborodott ki a karácsony, a farsang és a nagypéntek (húsvét) jelentősége. Továbbra is ragaszkodtak az egyéni és családi boldogulást és gyarapodást előmozdító régi varázslatokhoz és hiedelmekhez. Majd a délszláv és német nemzetiségekkel való baráti, szomszédi kapcsolatból következően újabb szokásokat ismertek meg és fogadtak be (pl. a kakasütést a Drávaszögben). De csak olyan szoká32 Az alsóbaranyai-drávaszögi táj geográfiai, történeti, demográfiai, vallási és néprajzi jellemzéséhez a következő forrásokra utalunk: VÁRADY FERENC (szerk.), 1896. I. k. Duna vidéke c. fejezet: 270-310. - BAKSAY SÁNDOR, 1917. III. k. Baranya megye c. fejezet: 188-234. Közelebbről 195., 197., 228-230. - GÖNYEY SÁNDOR, 1942. 38-64. és V-XI. tábla képanyaga. - GÖNYEY SÁNDOR, 1944. - BARANYAI JÜLIA, 1977. 33 BARANYAI JÚLIA, 1977. 126-162., 179-190., 193-199. - PENAVIN OLGA, 1981. 201-203. 34 Erre nézve alapvetők BAKSAY SÁNDOR és ILLYÉS ENDRE összefoglalásai. Ld. BAKSAY SÁNDOR, 1917. III. k. - ILLYÉS ENDRE, I9 3i. és 1941. 3J E szokás-, ill. játéktípus elemző összefoglalásához ld. UJVÁRY ZOLTÁN, 1978.
