Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Ferenczi Imre: Drávaszögi és szlavóniai népszokások

azokat, akik a lakodalomba hivatalosak lesznek. Szombat este került rá sor. Mindkét részrül jelen voltak a vendégek. A menyasszony egy kendőt adott a vőlegénynek, a tilángli kendőt. Ez kisebb a fejkendőtől, nagyobb a zsebkendőtől. Tiszta fehér, igen vékony tilánglibóX (tüllből) készült, körül horgolva kétujjnyi szélesre. Ezt a horgolást úgy hívták, tambur. A kendő neve tambúros kendő. Ez vót a jegykendő neve is. Akkor még nem vót divat a gyűrű. Most gyűrűt adnak és ennek a gyirőlő a neve. Az áldomás napján előbb fölmentek a papho. A menyasszony odaadta a kendőt a papnak, ő pedig átadta a vőlegénynek. Ez a parókián történt. Utána imádkoztak a pap előtt. A pap prédikált nekik, és beírta a nevüket. Három vasárnap kihirdette őket a templomban. Majd azután, vagyis három hétre következett a lakodalom. Az én esküvőm előtt is így vót. Áldomás előtt fel kellett menni, a papho imádkozni. Majd megkérdözte férjemtül a pap, hogy milyen vallásának adja, ha gyerkök születnek. A férjem katolikusnak körösztölték, de itt Harasztiba református hitbe nőtt fel. Reformátusnak engedte a gyerökeit is. Szerette a református vallást. De halála előtt meghagyta, hogy sírja fölé körösztöt tegyenek. így is törtint. Lakodalmi emlékek: Mikor az én édesanyám ment férjhö, akkor szerdán vót a lagzi. Hetfün megcsinálták a kulúpot a komák. Egyszerű lábakra helyezett deszkaágy ez. Rajta szalmazsák, párna és lazsnak (takaró). Előtte való héten az édesanyám barátnői elmöntek a rétbe és lehuszkolták a buzogányrul a pihét. Ezt tették a párnába. A párnát má kisebb lánykorába megszűtték. A fejük alá ciha került. Ezt is magukszütte vászonból csinálták. A kulúpot és a rajta valót kedden elvitték kocsin a vőlegény házáho. Majd mikor gyerök születőit, 8-9 éves koráig együtt aludt az anyjával. Nagyobb korában kapott külön kulúpot. Én is mikor férjhömentem, akkor kaptam az első nyoszolyát. Addig a kulúpon aludtam. A nyoszolya szebb, puhább fekvőhely. Lehettem olyan 7-8 esztendős. Édesapám koma vót a vőlegénynél. Kocsin mentek a menyasszonyér. Akkor sütöttek kőttkalácsot. Vótak azok a kerektepszik. Sütötték abba a szahányba. A kalács közepit kifúrták. Elöl ment a vőlegényes kocsi. Ott állt rajta édesapám, mint koma. A kalácsot a botra szúrta, és úgy tartotta a bot két végénél fogva. Ez a bot és a lovak föl vótak díszítve pántlikával. A lányos háznál borostyánbul koszorút fontak. Piros és fehér színű gyapjúféléket kötöttek rá. Feldíszítették. Sok koszorút csináltak. A menyasszony leány-barátnői ott a kapuban kezükben tartották a koszorúkat és a vőlegény női vendégeinek, asszonyféléknek adták. Két krajcár vót az ára. Aki megvette, a fejibe tette. Az asszonyok fejire került a koszorú. Most mirtusz vagy mirtusz-rózsa kerül a fejekre. A fiatalemberek kapták a cickendőt. Tiszta piros és fehér virágos kendő ez. A botba vette nekik a menyasszony. A legények régebben a gatyáho, később a gomblyukho kötötték, a vállukra vetették, úgy viselték. Mielőtt a templomi esküvő vóna, a násznagyok ajándékot visznek a papnak a parókiára: húst, kalácsot, egy liter bort, fél liter pálinkát. Régebben kőttkalácsot, most tortát visznek ajándékba. Aki templomba esküszik, az máma is visz. Mikor az esküvőnk vót, esküvő után a férjem házához mentünk haza. A lakodalmas házba az ajtó mögé ültettek le minket, a menyasszonyt és vőlegényt. A koma (násznagy) ült a főhelyre. A vendégekkel vót kislány. Három almát zsebken-