Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Ferenczi Imre: Drávaszögi és szlavóniai népszokások
A jó lakodalmi hangulat megengedte, hogy a táncban asszonyok is részt vehessenek. Ezt a lakodalmi játékot ma (1973) is csinálják. A borotválkozás. Szereplők: 1 borbély, 1 inas, 4 páciens. Behoznak a lakodalmas házba egy létrát. Borotválkozáshoz mindegyik páciens - a neki megfelelő magasságban - a létra foka közé dugja a fejét. Két másik társa a létrát, a harmadik a hátánál a tarkóját fogja, hogy ne mocorogjon. Az inas megkezdi a fölkészítést. Egy edényben fölveri a tojásfehérjét habnak és egy fadarabbal rákeni a páciens arcára. Közben „pamacsoli és nyali a habot." A mester fehér köpenyt vesz magára, szakavatottan szájbacsapja a borotválandó személyt, aki se köpni, se nyelni nem tud. Hiába húzódozik, a mester „kézbe veszi". Borotvához alig hasonlatos fahasábkát húzogat a páciens arcán. Közben jobbról-balról megnézi „remek munkáját". A közelebb húzódó gyanútlan nézőket sem kíméli, azokat is szembecsapja a „leborotvált" habbal. Körülményesen, a páciens ábrázatát és fizimiskáját pocskondiázva végzi „fáradságos munkáját". így kérkedik: „Uraim! Nézzék meg ezt a művészi munkát!" Majd így affektál: „Nincsen senki, aki ezt a munkát meg tudná fizetni!" A kínos procedúra elég hosszúra nyúlik. Időbe telik, amire a négy pácienst „megdolgozza". Nem is mindenki bírja ki, egyik-másik kiszalad, megszökik előle. Az inas szenved miatta, ő volt az ügyetlen és udvariatlan, a kétbalkezes, balfasz és ehhez hasonló. Úgyannyira zúdul rá a nevelői áldás, hogy a tálat habostól-mindenestől a mester fejébe vágja. Talán szükségtelen megjegyeznünk, hogy az élcelődés, a trágárkodó modor és a borbélyok rovására megengedett humorizálás összhangban áll a lakodalmi nép jókedvével és szórakozásának forrásaival. A temetés jelenete. Szereplői: a pap, a kántor, a halott, halottvivők és a siratok. Bemutatására éjfél után kerül sor, amikor a házat megtisztelő vendég, a pap hazament. Vagy a lakodalom másnapján adják elő. A pap lepedőt vesz magára, ez a palástja. Alulra és felülre fekete vagy fehér szoknyát húz. Fején szakajtó kosár, kezében egy lóvakaró. Ez utóbbi az imádságos könyve. A kántor öltözete, kelléke ugyanez. Arcát mindkettő belisztezi, s alkalmasint szemüveget visel. A halottat létrára fektetik, lepedővel leterítik. A nadrág ellenzőjébe csutát 15 dug vagy az ujjával utánozza férfiassága jelvényét. Négy ember viszi be a házba, ők halottvivőknek tekinthetők. Mikor mennek befele, akkor felzárkóznak a siratok, a halott felesége, gyermekei. Szerepükhöz illően sírnak és jajgatnak, de a kántor és a pap búcsúztatóját a megrendültség pózában hallgatják. A halottat leteszik a ház közepére. A siratok mellette, a halottvivők a lábánál helyezkednek el. A pap és a kántor a halott fejénél föláll egy-egy székre. A kántor éneklő hangon rákezdi: Meghalt a vén Havai, Vén vót már, nem tavalyi. Elhatta őt a pára, Eljöttünk a torára. Bort is ittunk eleget, Jó kedvünk is lehetett. Boriszákos ember vót, ï 5 A morzsolt kukorica csutkája.
