Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Ferenczi Imre: Drávaszögi és szlavóniai népszokások

A gatyáján száz fót vót: Meghalt, hogy egyet se szólt, így jár a huncut ember, Holta után föl sem kel. Ekkor következik a pap. Imigyen kezdi : „Tisztelt halotti gyülekezet. Azok az igék, melyek felett elmélkedni fogok, írva találhatók Vakariás próféta próféciája harmincnegyedik gatyaráncának a kilencvenkilencedik versébe: Szép vót, jó vót, meg is hótt." (Megforgatja a kezében tartott vakarót, újra fölveszi a könyvbe mélyedő ábrázatot, s hozzáfog dörgedelmes prédikációjához.) Tisztelt halotti gyülekezet, Akit az a dúrgós-csattogós ménkű ide kötelezett! Itt nyugszik egy szép virágszál, Kit agyonütött a nádszál. Meghalt szegény, Kinek farka többé már nem kemény. (A halott a nadrág ellenzőjénél „mozgati a csutát vagy az ujját". A siratok jajgatnak.) Jaj szegény! Nem mozog már többé szíve a gatyába, Meghalt élete legszebb javába. Kifingott a világ kéményablakán, Ez kell a disznónak, gazember vót nyilván. Marada neki egy görhes szamara, Azt is megnevezem, hogy kire marada. (Valakit megnevez.) Ez vót a legkedvesebb komája, A görhes szamarat most nem taszigájja. De Gyöngyösön is van ám neki hagyatéka, A tiszttartó úrnak az árnyéktartója: Amelybül jönnek ki jóízű falatok, Amelyre kedves hallgatóim majd tarthatnak számot. (Utóének, amikor viszik ki a halottat. A kántor énekli:) Elmégy tőlünk te rossz lélek, Gonoszoknak gonosza. Örködnek majd feletted Ördögök a pokolba. (Akkor emelik föl a halottat, mikor ezt énekli a kántor:) Elmégy tőlünk ugyebár, Visz tégedet négy szamár. A kopácsi disznótortól szintén elmondható, hogy dolgos és örömteli nap. Együtt van a család. Mégis a maszkás disznótor az igazi, az emlékezetes. Máig szokás, hogy mulatságból és vígságszerzés céljából felöltöznek a szomszédok vagy ismerő-