Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Péter László: A tanya Tömörkény műveiben

hoz érdekes példát: kilószámra veszi meg a tanyai ember a régi napilapokat (8: 96), s ráérős téli estéken azokat böngészi. Ha késve is, de belőlük tájékozódik a világ soráról. 4. Tömörkény a nép társadalomszemléletének is számos mozzanatát rögzítette. .,Az úr nem örvend valami különös tiszteletnek a tanyákon. Ür, akitől földet bérel; úr, akinek pőrét adja; úr, aki gyógyítja; aki eltemeti; aki az adót szedi, s ez mind nem megy ingyen. Tiborcok ma is vannak fölöttesen, s aki pantallóban van, azt azzal a gondolattal nézik végig: hej, ezt is a mi pénzünk árából vötte az úr" (8:34). „Ritka eset az, hogy úrféle jót hozzon a házhoz" (4:201). „Hát még odakint a tanyákon mit akarhat az úrforma, aki megjelenik hívatlanul és sok papirossal? A nép ebben a dologban nagyon kétféle. Az egyik része még ma is könnyen befonható áldozata minden kósza népcsalónak. A másik része pedig, amelynek már megégette egyszer a kása a száját, minden úrformában született ellenséget lát. Mindenki gyanús, aki pantallós. Az ilyen ember már azt az elvet, hogy az úr a pokolban is úr, úgy értelmezi, hogy a másvilágon, ahol a méltó büntetések elnyeretnek, mind az úr ül nagy vasüstökben, a nép pedig majd hordja az üstök alá a tüzelőfát, hogy minél jobban süljenek" (5:42). Különösen gyűlöletes a parasztból lett úr, mint a hírhedt tiszttartó, a betyárok bosszújától elpusztult Palásthy József: „bár paraszti sorból származott, igen nagy sarcolója volt a népnek. (Ámbátor ugyan talán nem is bár-t kellene ide leírni, hanem azért-tct. Mert a parasztból lett urat általában rossz természetűnek tartják)" (5:207). De más társadalmi ellentéteket is észrevett Tömörkény. Elsősorban a gazda és napszámosa szembenállását. „Értetlenség van ma a cseléd és a gazda között" - állapítja meg 1900-ban. - A gazdának adott esetekben több joga van, mint amenynyit a humanitás megenged, más esetekben pedig a csakugyan rossz cseléd ellenében éppen nem védi meg őt, még a jó gazdát sem, ez a törvény. Ennek folytán egyfelől elkeseredett a gazda, másfelől keserű a cseléd" (8:223). „Gazda is, munkás is megváltozott, olykor elkomorodva nézik egymást" - írta 1906-ban is (4:120). A kapzsi, a magát is, munkásait is hajszoló gazdáról is megvan a véleménye. Többször leírja az öreg Hódi szokását: ebéd után úgy szundított, hogy állva egy kézzel a fa ágába fogódzkodott. „Mert mikor a fába fogódzó karjában a vér elhervad, akkor a kezével elereszti a faágat és elesik. Jó puha ez az áldott homok, nem üti meg magát benne, de fölébred ... Az öreg Hódi ilyen elvek mellett élt lehetősen hosszú életet, és akkora földeket ragasztott meg, hogy öregségére dicsekedve mondta: Annyi a cselédöm, hogy ha közibük állok, még a szél së érhet tűlük" (6:279, 6:466, 7:428). Olyan ellentétet is észrevesz, mint amely az örökföldes és a bérföldes tanyaiak között feszül. 1915-ben, a háború alatt, jó ára volt a termésnek, jószágnak. Ez annak, akinek sajátja volt a föld, jó volt: „Az örökföldes embörnek jól is van most a fejealja. De a bérföldesnek nem. Mert folyton-folyvást drágul a föld. Egymásra veri a nép . . . Nagy csaták folynak odakint egy-egy darab árenda alá kerülő földért. Ha azután, aki eddig használta, tanyát is vert rajta, újból meg akarja tartani, kénytelen a tulajdon bérét mindig följebb verni, mint a többi licitáló. Aztán meg is élni, családot nevelni, bért is fizetni, nem könnyű dolog" (6:289). Ellentét van a kapás és a kocsis közt. „A kapás tanyahelyen föltétlenül előbb áll, mint a kocsis, mert a kapás a gazda távollétében mindenek fölött intézkedik, míg a kocsis csak a lovaknak parancsol" (2:106). Ellentét van a gulyás és a csikós