Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Péter László: A tanya Tömörkény műveiben
közt is (4:131). Tömörkény pontosan rögzíti a pásztorok hierarchiáját: „Csikósember, juhászemberek között nagy a folytonossághiány, mert a lovas lenézi a szamarast. . ." (1:20i). „Mindig több a gulyás a kanásznál" (A ravasz Kabók, Bp., 1955. 125.). A csikós az első a rangsorban, utána jön a gulyás, azután a juhász, végül a kondás, a kanász. Jellemző társadalmi megfigyelése, hogy a verekedés, az érte kapott büntetés nem olyan szégyen, mintha lopásért kapta volna az ember. „Olykor meg, a kintvaló viszonyokhoz képest, lovaggá ütés is. A surbankó gyerek attól az időtől kezdve kap embernapszámot, amikor már összemérte a tánchelyen valakivel az erejét" (7:507). Szeged 1834-től csak 25 holdnál nagyobb telekre engedte meg a tanyaverést. 15 Ezt azonban a nép soha nem tartotta meg, sőt a század végén a belügyminiszter hatálytalanította is a város szabályrendeletét. A nép kisebb földön is megkapaszkodott, tanyát épített. Csakhogy: „A gyerek sokasodik, a föld nem. A föld minden öröklés után apróbbra tagozódik, már hírül sem akkorra, mint nagyapó idején volt. Utoljára egynek-egynek csak oly kicsike marad, hogy alig lehet belőle megélni. Ügy hat hold körülbelül az a haza, amin egy család a kintvaló életben el lehet valahogy. Olyképpen, hogyha otthon nincsen dolog, másfelé elmegy napszámba, aki csak bír. Azon alul már csak tengődés az élet" (5:284). Másutt is ugyanígy mondja: „körülbelül hat hold az a föld, amin meg lehet élni. A kisebb darab már nem ád megélhetést, az már kevéske ahhoz, hogy tanyát lehessen rajta verni. . . (5:33c) 5Még csak annyit: vajon Tömörkény eszményítette-e a tanyai életformát? A kinti csöndet, a zaklatott városi élettel szemben nyilvánvaló nyugalmat természetesen ő is dicsérte. „A tanyák némely részein nagy lelki nyugalmak tartózkodnak, egyszerűségek és csodálatosan szép szeretetek társaságában" (5:118). A vasárnap délutáni heverés nyáron az ereszét alatt bizony kellemes dolog (5:273). Ámde télen: „Külön-külön börtön valamennyi ház" (1:305). Öregek és betegek számára különösen: „A betegség és a halál mindenütt szomorú, de legszomorúbb ezeken a helyeken, ha téli világ van" (1:304). S van egy meglepő megállapítása, a tanyai házak sajátos kritikája: „a muskátlis ablakoknak kellene hadat üzenni" (4:443). A teljesebb idézetből megvilágosodik a szokatlan kívánság értelme: „Mert a virágcserepekkel telerakott ablakok tábláit bajos minduntalan nyitogatni ... A sok virág miatt nem járhat be a szobába a világosság, a napfény, a levegő . . . (4:444). Ezért földszagúak az ünneplőruhák mondja. Tömörkény nem egyszerűen a tanyai élet mindennapjainak néprajzi hitelességű leírója, hanem főképpen ennek a világnak írói pályája három évtizede alatt végbement változásait vette észre és örökítette meg. S ha sajnál is ezt-azt az elmúlóból, tisztában van a változásnak nemcsak szükségszerűségével, hanem előnyeivel is. „Hiába sóhajtozunk; abba bele lehet nyugodni, hogy az idő olyat söpör el, ami helyébe jobbat ad." Másutt, 1902-ben azt mondja: „Az óriási gulyák, ménesek, juhfalkák eltűntek, azok kijjebbre vonultak, bár hiszen idővel oda is utánuk vonul majd az ekevas. Ahogy a sívóhomok haladt száz évek előtt befelé, úgy halad most kifelé az eke. A világ sorja ez . . ." (3:293). 15 Uo. 459.
