Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Péter László: A tanya Tömörkény műveiben
A régifajta szölőmunkáló kés pedig veszedelmes szerszám: azon van hasító horogvas, van verő kalapács, van borotvaéles vágó acél. Az emberek azonban nem szóltak semmit, csak olykor komor némasággal egymás szemébe tekintettek . . . A szenátus együtt van a csárdában. Megállapítódik, hogy a jövő hétre az embernapszám nyolcvan krajcár étellel; reggeli, ebéd, vacsora; a reggeli lehet gyümölcs, az esteli lehet tej tányérban kenyérrel, de délre főtt étel. Jó. Ezt elfogadtatván, ehhez viszonyulnak a többi ártételek: asszonynapszám, lánynapszám, gyereknapszám. Ez is jó. Akkor azután azt mondja egy ember: - Azonban a Borotvás-tanyába nem mén dologra sönki. Az emberek egy darabig hallgatnak, azután a fejek hallgatagon bólintanak, s minden szó nélkül el van fogadva a határozat: - A Borotvás-tanyába dologba nem mén sönki. És nem ment senki. Az új gazda egy ideig kísérletezett idegen munkásokkal, kocsival hozatta őket hétfő hajnalonkint a dorozsmai határból, és szombat esténkint kocsin küldte őket haza. Már ekkorra káromkodó szokását is lehetőleg abbahagyta. De nem ért már ez az állapot egy semmit sem. Akármennyire zárta is el a sebőkhegyi néptől a kunokat, a kunok csak megtudták, hogy a szenátus határozata mi okból történt: a negyedik hét hétfő hajnalán az új gazda kocsijai hiába mentek a szomszéd kun testvérek határába munkásokért. Parlagon maradt a szőlő, pedig nagy veres márványkőkereszt állott előtte: régi elődök emelték a fölöttük élő egy hatalmas Úr iránt való tiszteletből. Az új gazda kénytelen volt eladni a szőlőt, s elment a határból. Keresett magának más vidéket, ahol még lehet a munkásnak az anyja istenét is szidni. Itt már nem lehet" (5:103-104). 2. Tömörkényt a maga korában gyakran illették „a néprajzi író" jelzőjével. Akadtak kritikusai, akik néprajzi hitelességét írásai tehertételének minősítették, nem is nagyon akarták őket szépirodalomnak elfogadni. Ma már nyilvánvaló előttünk, hogy tárcái, elbeszélései egyszerre szépírói remeklések és hiteles néprajzi leírások. Olyan minták, amelyeknek folytatását Györffy István Nagykunsági krónikájában, Kiss Lajos és Szűcs Sándor műveiben nyerte meg mind a magyar néprajz, mind a magyar irodalom. Tömörkény néprajzáról először 1917-ben PODHRADSZKY György nyújtott vázlatot: bizonyos rendszerezést a halászat, a pásztorélet, a betyárvilág, a földművelés, az építkezés, a házbelső, a viselet tárgyköreiről, a földművelő, a kubikos, a hajós munkájáról, majd a folklorisztika körében a dalokról, a táncról, torról, vásárról, hiedelmekről. 3 JUHÁSZ Gyulától tudjuk, hogy 1922. április 30-án Banner János előadást tartott a Dugonics Társaságban Tömörkény és a magyar néprajz címmel. 4 Czibor János hirtelen halála után nekem jutott a föladat, hogy a Tömörkény István összegyűjtött művei sorozatának zárókötetéül egybegyűjtsem az írónak leginkább néprajzi jellegű írásait. A Munkák és napok a Tisza partján című kötet utószavában 1963-ban magam is ízelítőt adtam azokból a jellegzetes észrevételekből, amelyekkel Tömörkény a néprajzot gazdagította (8:521-533). 3 PODHRADSZKY György: Az etnográfus Tömörkény. Magyarország, 1917. júl. 22., aug. 9., aug. 19. Vö. Emlékkönyv, 179-80. 4 JUHÁSZ Gyula: lömörkény István élete és művei. = Juhász Gyula összes művei, Szerk. PETER László. 8. köt. Sajtó alá rend. ILIA Mihály. Bp., 1971. 187.
