Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Péter László: A tanya Tömörkény műveiben
PÉTER LÁSZLÓ A TANYA TÖMÖRKÉNY MŰVEIBEN ..Ősztől nyár elejéig a gyerekévek az iskolában teltek el, a nyáridő a balástyai birtokon; jó nagy darab föld volt, ha most megvolna, nem volnék kezelába senkinek" - írja Tömörkény István önéletrajzában 1913-ban. 1 Régi dolgok (1905) című tárcájában bővebben is szól erről. „Abban a Balástyában volt a hetvenes években nékünk is tanyánk. Inkább majornak lehetett volna nevezni, mert a gazdasági épületei annyian voltak, hogy nem kellett az udvarhoz kerítés, mert körülállták maguk a falak. A dombon volt a gazdaház, azontúl következtek a cselédlakások, csűrök, színek, istállók. Nagy udvar volt, volt virágos kert is benne, két kapura szolgált, de mindig nyitva voltak ... A Rónayaké volt ez azelőtt, öregapám vette tőlük édesanyámnak hozomány gyanánt. Még nincs harminc éve, hogy eladódott, s érdekes az akkori meg a mostani birtokviszonyokra nézve, hogy a kétszáznegyven holdas tanya, összevissza minden holmival, ökörrel, tehénnel, lóval, kocsival, ekével csak valami harmincezer forinton kelt el. Volt benne negyvenkét hold szőlő . . . Ha ma megvolna a negyvenkét hold szőlő, maga megérne ugyanannyi ezrest forintban . . ." (4:7). 2 A régi víz (1900) című elbeszélésében azt mondja, hogy tanyájuk Csöngőié alatt volt (2:381); Rózsa Sándor nálunk (1887) című novellájából pedig kiderül, hogy a Buki-csárda, a Meszes tanya és Ábrahám Ferenc tanyájának közelében volt, a szőlőkön túl pedig már a majsai határ terült el (1:48-49). Ez a táj volt tehát, ahol az apai ágon osztrák, anyai részről bajor vagy sváb származék, Steingassner István, gyerekként kezdte megismerni a tanyai magyar parasztot. Utána katonáskodásának esztendei (1888—1891), főként az első, a novibazári szandzsákban töltött év adott alkalmat, hogy a Szeged környéki parasztbakákkal sorsközösségben megismerje nyelvüket, észjárásukat, szokásaikat. A harmadik s a legdöntőbb alkalom 1894-ben kötött házasságával teremtődött meg számára. Apósának, Kiss Pál (1835 —1925) vendéglősnek a zákányi kapitányságban, a Sebőkhögyben volt tanyája. Tömörkény ettől kezdve 1913-ig, tehát majdnem két évtizeden át tavasztól őszig rendszeresen hosszabb-rövidebb időt töltött kint a tanyán. Néhány hetes pihenőre ő maga is kiköltözött, de még gyakrabban a hét végére látogatott ki, hogy az egész nyáron a tanyán üdülő családja körében tölthesse a vasárnapot. Nemegyszer tette meg a jó 18 kilométeres utat gyalog: „nyári jó úton" - írta - „a kiérés legrövidebb ideje három óra tizenhat perc volt" (3:204). 1 Az Érdekes Újság dekameronja. 2. köt. Bp. [1913.] 294. Vö. Emlékkönyv Tömörkény István születésének századik évfordulójára. Szerk. KOVÁCS Sándor Iván és PÉTER László. Szeged, 1966. 15. 2 Tömörkény szülei 1852-ben kötöttek házasságot; föltehetően tehát Ströbl Ignác akkor vette lányának a földet. (Az idézés módja: az első szám a Tömörkény István összegyűjtött művei sorozatának kötetét, a második a lapszámot jelenti. Vö. Emlékkönyv, 443.)
