Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

V. Szathmári Ibolya: Egy esküvői csoportkép tablójához

- a csupros lányok. - a lakodalmas házak jó ismerősei (a nyoszolyólányok mögött állnak a menyasszonytól jobbra), - a koszorús legények - a fiatalok legény rokonai és a vőlegény barátai (a képen a kalapjuk mellett bokrétát viselő legények), - a kisvőfély vagy kutyaütő - a menyasszony családjából kikerülő, fiatal legény, általában a menyasszony édesapjának keresztfia, a menyasszony vőfélye

18 (balra a legfelső sorban felszalagozva), - a kunkapitány - a rokonság vagy a komák köréből menyecskék által kiválasztott tréfacsináló legény vagy éltesebb férfi, aki a lakodalom jó hangulatát volt hivatva biztosítani), - a felszolgáló legények - a rokoni és baráti kör fiatalabb legényei, a vőfély segítőtársai az étel feltálalásánál (a kép jobb alsó sarkában, cifra kötőben), - a szakácsnők - főleg a rokoni körbe tartozó, tapasztaltabb asszonyok, rajtuk kívül a násznagy és a vőfély feleségének volt kötelessége segíteni a főzésben

19 (a legfelső sorban jobbra a férfiak mellett). A szakácsnőket, főleg a főzést irányító, idősebb, jól főző asszonyokat már ott találhatjuk a felfogadott tisztségviselők között is. Rajtuk kívül az említettek között vannak: - a vőfélyek -, akik ritkán kerültek ki a lakodalmas ház meghívott vendégköréből. A falu 5-6, rátermett fiatal vagy idősebb embere a lakodalmak nélkülözhetetlen tisztségviselői voltak (a vőlegénytől balra álló harmadik férfi a mellén a jelvénnyel), - a zenészek - bár a szórakozási alkalmak többségében (dörzsölök, fonók, kukoricafosztók stb.) a résztvevő legények közül kerültek ki, a lakodalom már olyan alkalom volt, amelyen mindenkor fogadott zenészek szolgáltatták a muzsikát. A lakodalmi szokáskör „lakoma-mulatság része azonkívül, hogy a házasságkötési cselekményeket kiegészítette, rendelkezett a mulatság saját, önálló funkciójával. A vendéglátók a lakodalmaknak ezt az oldalát is saját céljuk szolgálatába állították azáltal, hogy ez a meghívottakkal való társadalmi kapcsolatukat erősítette".

20 GYÖRGYI Erzsébet ezen megállapítása vonatkozik a berettyóújfalui hagyománykörre is. Lényegében az említett célt szolgálta a széles körű meghívás mellett az is, hogy a vacsorán jelen voltak a falusi funkcionáriusok, előkelőségek is. A szászad első évtizedeiben a mindenkori meghívottak körében találjuk pl. a papot, akit rendkívüli bánásmódban részesítettek: a fő helyre ültették s mentesült a kötelező ajándékvítel alól. Igen gyakran ott találjuk a már említett, jobbmódú, vagyonosabb családokat is, akik a násznagyi funkciót töltötték be. A meghívott vendégek mindegyike adományokkal és ajándékokkal járult hozzá a lakodalom megrendezéséhez s a fiatal pár új háztartásának berendezéséhez. Mindez kötelező érvényű volt a lakodalom minden egyes vendége számára - annál is inkább, mivel a viszonzás reményében' tették azt -, kivéve a társadalmi rangjuknál fogva hivatalos személyeket. Az adomány a lakodalmas ház kiadásait enyhítette azáltal, hogy biztosította a lakomák alap anyag-szükségletének egy részét. A meghívott vendégek effajta kötelessége már a lakodalmi vacsorát megelőzően jelentkezett. A csigacsinálóra, melyet Berettyóújfaluban mindkét háznál megrendeztek, minden érdekelt vendég 1 szakajtó kosár lisztet és 5-10 db tojást, az eljegyzésre i kulacs bort és 1 tál tésztát, az esküvő előtti napon pedig 1 pár tyúkot vitt mais P. SZALAY Emőke 1971. 371. 19 P. SZALAY Emőke 1971- 37320 GYÖRGYI Erzsébet 1962. 22.