Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Ujváry Zoltán: Találós kérdés és mese az apját megmentő lányról
a találós kérdésnek a palócok körében való népszerűségét mutatja. Azonban az éhhalálra ítélt ember megmenekülésének nemcsak találós kérdéssé alakult példái ismeretesek, hanem mint előző írásomban erre utaltam, az esetet elmesélő változatai is. A következő meseszerű történetet Mikolcsányban (Gömör m., Murány-völgy) jegyeztem le a 82 éves Benkó Jánostól. „Élt itt régen a murányi birtokon egy szegény juhász. Sok gyereke vót, a bére meg kevés. Az uraság nyáját őrizte. Fel-felhajtotta a nyájat a hegyekbe a tisztásokra legelni. Egyszer búcsúra készült a falu. Olyankor minden háznál sütnek-főznek, nagy ünnep az, hogy legyen enní-innivaló, ha jön a vendég, megkínálhassák. A juhász se akarta, hogy a családja szégyenben maradjon. Gondolta, leüt egy birkát, annyi van, hogy nem veszi észre az uraság. De bizony észre vette. A kasznár valahogy megtudta, bemondta a grófnak. Az meg a juhászt vasban vitette maga elé. Akkor még az uraság maga ítélkezett. Arra ítélte, hogy ne kapjon enni, úgy haljon meg éden-szomjan. Bezárták a juhászt a várba. Vót a várnak tömlöce. A nagy vasajtót rákulcsolták. A kulcsot átadták a grófnak. így aztán senki nem juthatott a tömlöcbe. Igenám, de a tömlöcön vót egy kis szellőző nyílás, csak egy öklömnyi lyuk a falon. A juhász lánya éppen akkor szoptatós vót. Éjszaka koromsötétben, hogy ne vegyék észre, odalopakodott a tömlöchöz, beszólt a lyukon az apjának. A nyílásba bedugta a mejjit, az apja meg szitta belőle a tejet. így csinálta minden éccaka. Már eltelt két hét, vagy annál is több, mennek a tömlöcbe, hogy kivigyék onnat a halott juhászt, mert biztosak vótak abban, hogy meghalt, hát csak elcsudálkoztak, hogy még él, semmit se változott, éppen olyan mint mikor bezárták. Jelentik a grófnak. Az is csodálkozik. Rejtélyesnek találta a dolgot. Megijedt, hogy hátha ördöngös ember a juhász. Mert másképpen hogyan élhetett ilyen sokáig étlen-szomjan. Megparancsolta, éjjel-nappal figyeljék a lyukon, hogy mit csinál a juhász. Amikor megint éjszaka lett, ment a juhász lánya. Az őrök elkapták. Vitték a gróf elé. Ott kivallotta, hogy ő etette az apját a mejjiből. A gróf ezen úgy megindult, hogy szabadon engedte a juhászt. A lányát megajándékozta, mert hogy olyan jó szívű vót, meg hogy úgy szerette az apját." Az apját megmentő lány történetének valós személyhez kapcsolódó változata volt ismeretes a nyitrai Bajmócon. A szlovákok híres betyárát az éhhaláltól a lánya mentette meg. Jánosikra és társaira, amikor elfogták őket, kimondták a halálos ítéletet. „Jánosikot éhhalálra, a többit akasztásra ítélték. Jánosikot a vár földalatti börtönébe zárták, csak Irtványon lakó leánya látogathatta meg, csecsemőjével együtt őt is gondosan átkutatták, nehogy ételt vigyen apjának. Már néhány hónapig el volt zárva s csodálatosan, még mindig élt. Akkor megkegyelmeztek neki, persze nem tudták, hogy leánya szoptatta, mindennapi látogatása alkalmával." 4 A példákból kitűnik, hogy a történetek, a találós kérdések az alapmotívumból variálódnak. Ez az apját - (esetenként anyját) szoptató, s így az éhhaláltól - megmentő lány motívuma. Az európai és a távolabbi példák egy csoportjában azonban az is megfigyelhető, hogy a történetek a mellből való tej szívás variációs formáira épülnek, de amelyek találós kérdésként ugyancsak a halálra ítélt ember megmentésére szolgálnak. Ezekből a változatokból a fentebb említett közleményemben két példát bemutattam. A következő amerikai angol eredetű változat az alapmotívum sajátos történetté való alakulását mutatja. „Valamikor régen elfogtak egy embert, aki részt vett néhány nagy bűntényben, és fel akarták akasztani. De abban az időben mindenki bolondult a találós kérdése4 RELKOVIC Davorka: Bajmóci néphit cs népmondák. Ethn., XXXI. 1920. 79.