Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Hankóczi Gyula: Dudák és dudások Mezőkövesd környékén

nes facső a gordó; mind a fejben, mind a go/Y/dban a .r/'pok; s a dudát levegővel ellátó szerkezet a fújtató. Általános vélemény, hogy a duda kutyából készül. 5 Ritkábban birkabőrt is em­legetnek. Ezt használta Vékony János egykori dudás is, nem lévén azonban pász­torember, Prokkal János egerlövői juhásztól vette, aki megfelelően ki is készítette neki. Vékony János csak a farészeket faragta: a kecskefejet utánzó dudafejet - ami­nek igazi díszét azonban nem is annyira a faragás, mint inkább az ólombeöntés meg a tükördarabkák adták -, a sípszárat, ugyanúgy a gordót és a fújtatót is. A bőr kézhezvétele és a farészek elkészülte után a tömlő egyik végébe néhány cm átmé­rőjű fakorongot tett, s ezt madzaggal körülkötötte, így légmentesen elzárta. A kö­vetkező mozzanatban a fejet, a gordót és a fújtatót kötözte bele az állatbőr nyaki, illetve láb nyílásaiba. A fejre még külön madzagot kötött, amire felakasztva tartot­ta a kamrában, az ajtó mögött. Egyes dudások más állatfejet is faragtak maguknak, így egy Cine nevű például kosfejet csinált hangszerére. 3. A mezőkövesdi és környékbeli hangszerjátékosok némelyikének csak létezését tudjuk, másokat gúnynevük alapján ismerünk, többségüket azonban valódi neve szerint is azonosíthatunk. A mezőkövesdi dudások közül Bartba Mihály, Kaló Já­nos, Urbán. .., Pázmándi Mihály, Vámos Gáspár, valamint Csúcsom és TD ácsi ra­gad ványnevűeket, továbbá Sallai Józsefet és Vékony Jánost ismerjük. Szomszéd fa­lubeli társaik közül a szihalmi Farkas Mátyás és a tardi - neve szerint nem ismert - dudásról vannak adataink. Barta Mihályról annyit tudunk, amennyit HERKELY Károly említett 6 róla. Ka­ló János, csima, kövesdi paraszt, aki summásmunkával kereste kenyerét. A múlt század vége és a századforduló zenésze, a 20-as évek elején halt meg. Urbán . . ., cine, a dudálás mellett számos más tevékenységet is folytatott. Öreg korában egy mezőkövesdi boltban alkalmazták, de ezen kívül egyházi szolgálatban is tevékeny­kedett, mint kereszthordozó és orgonafújtató, az 1930-as évek végén bekövetkezett haláláig. Pázmándi Mihály e század első évtizedében még Szentistvánon dudált, de ő is mezőkövesdi illetőségű. Vámos Gazsit egy múltszázadvégi bogácsi farsangi bál kapcsán emlegették, mint Kövcsdről hozott dudást. A Csúcsom és Dácsi ragadvány­ncvű dudások hivatalos neve ismeretlen, emléküket - más dudások neveivel együtt - egy mondóka őrizte meg: „Cseki, Csima, Csúcsom, Dácsi, meg az öreg Jancsó bácsi." Cseki dudásról kell még megemlékeznünk, akinek valódi neve Sallai Jó­zsef, s különös ismertetőjele, hogy orra helyén csak két lyuk volt látható. Szegény­paraszti sorból való summás, mezőgazdasági munkás volt. Vékony János, jancsó az egyetlen kövesdi, akiről viszonylag teljes adatokkal' rendelkezünk, s akinek ezen kívül fényképe és hangfelvétele is megőrződött napjainkig (3. kép.) Vékony János 1864-ben született Mezőkövesden, Vékony János és Bán Anna gyermekeként. Fia­tal korában summás munkára járt, de megtanulta az órásmesterséget, s a dudával is kapcsolatba került apai nagybátyja Vékony Mátyás révén. Tőle tanulta mind a játékot, mind a készítést. Mezőkövesden és a környék falvaiban is népszerű volt, nemcsak mint dudás, hanem mint a menyasszonyt szépen búcsúztató jóbeszédű em­ber is. Maga kétszer nősült, s négy gyermeke született. 1938 januárjában rádiófelvé­5 A készítés részletes leírásáról lásd: FÜZES E. 1958. 179-187. 6 HERKELY K. 1939. 101. 7 A Pátria népzenei gramofonlemez felvételek jegyzőkönyve, 53. Köszönetet mondunk Gábry Györgynek, a Néprajzi Múzeum Népzenei Gyűjteménye vezetőjének, aki a fenti dokumentumot, valamint a felvételek vonatkozó részét rendelkezésünkre bocsátotta. Köszönet illeti továbbá Szajkó Andrásné, Vékony Anna mezőkövesdi lakost, aki a jegyzőkönyvi adatok kiegészítésével és édesapja fényképének, valamint felvételre hívó levelének kölcsönadásával támogatta munkánkat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom