Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Czövek Judit: A mezőtárkányi halottlátó

a férjem, hogy ez a férfi nagy istentagadó volt, nem hitt semmiben. - Mezőtárkányban jártam, a ti falutokban. - Mondja a férjem: Minek? Tán nyomozni tetszett? Nem, fiam. A halottlátó asszonynál. - Az uram nagyot nevetett. - Tiszthelyettes úr meg a halottlátó asszony! - Azt mondja: - No, no, öcsém, állj meg! Tudod, régen meghalt a feleségem, s én megnősültem újra. A második feleségem jó. Na, ülök az irodámban, dolgozok. Este van. Az íróasztalomra egy rettenetes nagyot csapnak. Azt hittem, hogy valaki kopog. - Bújj be! - Nem jött be senki. Kimegy. Ott alszanak az emberek. Másnap ugyanebben az órában ismét egy koppanás. Akkor mán körüljártam az udvart. - Semmi. Harmadszorra is olyat koppantottak az íróasztalán, hogy a tintatartóból egy kicsi kifreccsent az itatósra. Ekkor az öreg gondolt egyet magában, hogy beszélnek az öregasszonyok, hogy a halottnak milyen kívánságai lehetnek. Na, egyet gondolt magában. - Elmegyek én Mezőtárkányba, megnézem azt az öregasszonyt, mit tud. - Útnak indult. Füzesabonyban ott egy kocsma vót. A mi tiszthelyettesünk bement a kocsmába, megivott egy féldecit. Utána felszállt a vonatra és jött ide. Rengetegen vótak a néninél - mondta. - Belenyúltam a zsebembe, hogy hamarabb rámkerüljön a sor, s megfogtam egy ötpengőst. - Kiveszi a zsebéből és tolakodik. A mi öregasszonyunk megáll az ajtóban és mondja: - teljesen fejibe húzva a kendő, alig látszik ki a szeme, le van hunyva a szeme. Nem nyitja ki. Akkor odaszól nekem, odamutat a kezével: - Maga ott csendőr úr, ne tolakodjon, tegye csak vissza a zsebibe az ötpengőst, mert ha énhozzám jön, akkor ne menjen be a kocsmába féldecit meginni. Mert a halott csak addig követte. Máma nem tudok magának mondani. Jöjjön máskor! - Elszédült az öreg, mint akit fej bevágtak. - Szédültem és mentem ki . . . Ez tud. Hát honnan tudta, hogy az ötpengős a zsebibe van, meg hogy ő Abonyban leszállt egy féldecire? - Visszajött hozzá rendesen. Nem ivott, nem készített pénzt. Fogadta. Azt mondta: - Jelt adott magának a régen meghalt felesége. Háromszor. Azért nyugtalan, mert van egy házuk. Mi van a házzal? Próbált az öreg tagadni: - Nincs ház. - De van ház! Mezőkeresztesen. És azért nyugtalankodik halottja. Jó ugyan a felesége, nem bántja a kis árvát, de ő azt szeretné, ha a kis árvára íratná a részt. De a magáét is írassa a kis árvára, hogy ne csak a vót felesége része legyen az övé, hanem a magáé is. Az a kívánsága, hogy hozassák rendbe a sírját és minden hozzátartozójáét. - Hát el volt az öreg szédülve. Azt ő tudta, hogy a feleségét hova temették, de azt nem, hogy a felesége hozzátartozói hol feküdtek. És az öreg mondóasszony mindent pontosan megmondott, hogy a temetőnek melyik részén, mi van mellette. Egy akácfa, vagy ilyen sír. Mindent megtaláltak." Számtalan példát találunk arra is, hogy mennyi tisztelője, de irigye is volt a halottlátónak. Sok történet szól arról, hogyan került kapcsolatba világi méltóságokkal. Kiemelkednek azok, amelyek arról szólnak, hogy Ferenc József is magához hívatta Juhász Imrénét: „Ferenc Jóskánál is vót Pesten. Ferenc Jóska kormányzó vót akkor. Oszt ugye hát nem hitték, mert rengeteg nép járt ide, oszt összehordtak neki mindent a világon. Pénze is vót, mert mindent összehordtak neki. Nem kért ugyan semmit, csak amit rászántak. Felvitte Ferenc Jóska, mikor meghalt a felesége. Hogyha meg tudja mondani, hogy milyen ruhában vót, meg mennyi arany meg ezüst pénzt tett a ruhája zsebibe, akkor elhiszi, hogy tud. Aztán mondhat tovább. De ha ezeket nem tudja elmondani, akkor lefejezik. - Ezt is hallottam édesapáméktól, mikor beszélték. - El is mondott mindent. Elmondta, hogy hogy halt meg a felesége, milyen ruha volt rajta, mennyi pénzt tettek a zsebébe. Akkor mikor onnan hazakerült, olyan lett, mint a halott. A templomba bevitette magát, oszt ott feküdt három nap,