Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Novák László: Temetés és sírjelölés Magyarországon különös tekintettel a fejfákra

zet, lehetségessé vált, hogy a különböző felekezetek szabadon gyakorolhassák vallásukat. A Magyarországon élő népek vallási megoszlását a XIX. század végéről való statisztikai adatok alapján tudjuk bemutatni (a táblázatban nem szerepelnek Horvátország és Szlavónia adatai) :

10 Vallási felekezet 1880 1890 1900 1910 Római katolikus 6 503 207 7 267 695 8 136 108 8 942 898 Református 2 023 360 2 212 761 2 409 97 5 2 585 561 Görög keleti i 937 144 2 064 889 2 187 242 2 320 722 Görög katolikus i 489 849 i 658 308 I 830 815 I 997 095 Evangélikus i 107 608 i 180 714 i 250285 I 298 047 Izraelita 624 826 707 691 826 222 907 610 Unitárius 55 787 61 618 67987 73 581 Egyéb 7 822 9 042 12 939 16 686 Összesen 13 749 603 16 162 988 16 721 574 18 142 200 A katolikusok alkották a többséget - közel 50°, ,,-ot -, míg a protestánsok (református, evangélikus, unitárius) ezek felét tették. A protestánsok területi elhelyezkedése viszonylag mozaikszerű a Kárpát-medencében. Az evangélikusok tömbszerüen csak a Barcaságban és a Szepességben élnek, de foltszerűen megtalálhatók egész Magyarország területén (a Duna-Tisza közének evangélikus magyarszlováksága, a Békés megyei szlovákok és németek, a tolnai, baranyai, somogyi németek többsége, s több magyar helység, mint pl. Apáca, Cegléd. A reformátusok is tömbszerüen élnek: Baranya (Ormánság), Somogy, Rábaköz, a Duna és Tisza mente, Nagykunság, Hajdúság, Szatmár, Szilágyság, Kalotaszeg, Torda-Aranyos, Háromszék, Sóvidék stb.) területén. A protestánsok, közöttük is a reformátusok hangsúlyozása elsősorban azért szükséges, mert a fejfák, a fejfaállítás szokása a református vidékek főbb jellemzője. Temetés és sír jelölés A sírjelölés kérdése elválaszthatatlan a temetkezéstől, a temetés ceremóniájától, annak egy meghatározott és szerves részét alkotja. A XI. században a magyar királyok elrendelték a templomok építését, amelyek egy-egy település központját képezték. A templomok, s körülöttük levő kerített hely, a cinterem lettek a temetkezés helyei. A középkori Magyarország temetkezési szokásait elsősorban főúri temetkezés révén ismerhetjük meg, bár rendelkezünk adatokkal a köznépi temetés szertartására vonatkozóan is. I. Temetés Legkorábbi adattal 1476-ból rendelkezünk, amikor Budán temették cl Dengelei Pongrácz János erdélyi vajdát. A díszes temetés során fekete gyászlobogót vitte koporsója előtt.

11 A temetési gyászmenet, processzió szerves részét képezte a katolikus 10 Magyar Statisztikai Évkönyv. Űj folyam XIX. 1911. Budapest, 1312. 17. 11 LÁSZLÓ Gyula, 1944. 475.