Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Novák László: Temetés és sírjelölés Magyarországon különös tekintettel a fejfákra
temetkezési szertartásnak. Az esztergomi érsekség 1560-as agendája is részletesen kitér erre. A szertartási utasítás előírta a katolikus papok számára, hogy proceszszióval menjenek a halottas házhoz, és kísérjék a halottat a templomba, majd a sírhoz, hasonlóan körmenetben. 12 Tehát, a processzió, a gyászmenet mindenkinek kijárt. A processzió, minél rangosabb volt az illető, annál nagyobb pompával ment végbe. Legdíszesebbek voltak a főúri temetések, amelyekre számos példát mutathatunk be a XVI-XVII. századból. 1542-ben halt meg Istvánffy István, akit Pozsonyban temettek el. A díszes gyászmenetben ,,fekethe" és ,,zerwrke" barátok vonultak fel többek között, égő szövetnékekkel. Az elhunyt tiszteletére és dicsőségére vitézi jelvényül lobogós kopját is vittek. Tulajdonképpen, a zászlós kopja egy kopj ára erősített fekete tafota zászló volt, amelyre - a lovagkor szokása szerint - dicsőítő verset írtak, s a halott címerét festették rá. 13 Bethlen Farkas krónikája örökítette meg Báthori Kristóf erdélyi vajda temetését, akit 1581-ben temettek el Gyulafehérváron. Érdemes felidézni a krónikást: „Dum autem funus ex arce effcri debebit, totam pompám funebralem praecedant duo ex praecipua Nobilitate équités, tarn ipsi quam equi illorum syrmate induti, quorum alter preaferaxt vexillum magnum ex tela Damascena confectum, in quo opère pictoreo stemma Christophori Báthorei una cum nomine, titulo, et cum annotatione diei ac anni mortis ejusdem aurea tinctura delineetur: alter vero hastam cum labaro nigro, sinistra autem clypeum nigrum, sui sit superpictum stemma Vajvodae;" A pompás gyászmenetben tehát a lovagok vitték a vajda felségjelvényeit, s vitézi mivoltának jelképeit, a sarkantyút, az aranyos sisakot, a pajzsot, és a kopját, amelyre kötötték a fekete lobogót. A gyászmenet ahogyan elérte a templomot jellegzetes cselekményre került sor: „Hoc ordine procedendo, postquam perventum fuerit ad templum, hastam gerens eques confringatillam ad parietem templi, cum clypeo autem tum hic, tum alter cum vexillo templum ingredientur ..." A lovagok, akik vitték a zászlós kopját, pajzsot, stb. amikor elérték a templomot, annak falán törték össze a kopját és zászlót, s a pajzsot. 1 ' 1 A főemberek, fejedelmek, vajdák, országbírók, nádorok stb. temetése tehát katonai pompával történt nemcsak a katolikusok, de a protestánsok esetében is. Bethlen Gábor halálakor a kortárs költő így énekelt 1629-ben: „Villagó szép szazlok, Gyazra fordullyatok", azaz arra utal, hogy az életben a dicsőséget szimbolizáló harci lobogók, a gyászban, a processzióban is hasonló rendeltetést töltöttek be. 15 A református egyház is adaptálta a harci pompával történő temetést. Ezt így fogalmazza meg SAMORJAI János a „helvétiai valláson levő ecclesiáknak" szertartásairól szóló könyvében 1636-ban: „Nem teszünk azoknak tisztességes temetést, kik magokhat meg ölték, avagy bűnökért gyalázatos halállal meg ölettettenek: a' kiknek pediglen ellenséggel törvény szerént való viadalban let halálok vitézi módon, azoknak tisztességes pompával való temetések vagyon, és jo emlékezetekre zászlót emelnek fel temető helyeken."^ Tehát a főemberek és vitézlők temetése nagyszerű harci pompával ment végbe, mind a katolikusok, mind pedig a reformátusok esetében. A temetések, mivel nagy pompával történtek, körültekintő, alapos előkészítést kívántak. A holttest ezért rendszerint csak hosszabb idő után kerülhetett végső nyughelyére. Általában több hónap után, de nem volt ritkaság, ha 7-9 hónap elteltével temették el a rangos 12 RÁTH György, 1891. 181-182. 13 THALY Kálmán, 1875. 203-204. 14 LOÓSZ István, 1906. 19. 15 DÉZSI Lajos, 1898. 380. 16 SAMORJAI János, 1936. 189-190.
