Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Novák László: Temetés és sírjelölés Magyarországon különös tekintettel a fejfákra

NÓVÁK LÁSZLÓ TEMETÉS ÉS SÍRJELÖLÉS MAGYARORSZÁGON, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A FEJFÁKRA Az emberi élet sorsfordulóihoz kötődő kultikus hagyományok egyik legfontosabb részét alkotják a halállal és temetkezéssel kapcsolatos hiedelmek-szokások. A temetkezésen belül is megkülönböztetett figyelem illeti meg a temetkezési szertartást, s az ahhoz szorosan kötődő sírjelölési szokást. A temetkezés jellegét alapvetően a vallási hovatartozás határozza meg. Másmás szertartás szerint vesznek búcsút szeretteiktől, közösségi tagjaiktól a katolikusok, reformátusok, a görögkeleti vallásúak, s a zsidók. És természetesen, a sírok megjelölésében is különbségek mutatkoznak. Ezért szükséges, hogy kitérjünk -mégha vázlatosan is - Magyarország népe (1920 előtt) vallási összetételének vizsgálatára, mert - elsősorban is - a sírjelek fajtáira, egymáshoz viszonyuló arányukra kapunk eligazítást. A temetkezési szertartás kutatását történeti dimenzióba helyezzük, mert ezáltal lehetőség adódik arra, hogy a recens sírjel anyag kialakulását, fejlődésének vonalát komplex módon megragadhassuk.

1 Magyarország népének vallási összetétele A IX. században a magyarság vált meghatározó etnikummá a Kárpát-medence népei között. A hegyes északi területen és a déli vidékeken szlávok éltek. A XVIII. században történt először jelentősebb idegen népelem betelepítése Magyarországra: szászok érkeztek Erdély középső területére (Barcaság), az Északi-Kárpátok vidékére (Szepesség). Ugyancsak a XIII. században vándoroltak a Kárpát-medencébe a nomád kunok is, de csupán a XIV. században települtek le véglegesen. A XIIIXIV. századra tehető az ugyancsak extenzív, de hegyi transumanst folytató, pásztorkodó románság megjelenése is Erdély peremén, a Déli-Kárpátok vidékén. Az etnikai keveredés erőteljesebb lendületet vett a XVI. században. A török birodalom kiterjeszkedése folytán jelentős néptömegek kényszerültek migrációra. Ekkor húzódtak fel nagyobb délszláv népcsoportok a Kárpát-medence középső területeire a Duna folyó mentében, egészen Komáromig. A középkor folyamán (XIV-XVIII. század) az erdélyi nemesfémbányászat, s uradalmi gazdaságok szervezett telepítő akciói révén újabb és újabb román csoportok beáramlása történt Erdélybe (az Erdélyi-Középhegység, Krassó-Szörény, i A temetkezés sírjelölés témakörben a régészet ért el eredményeket a probléma történeti megközelítésével (Vö. LÁSZLÓ Gyula, 194.; KOVÁCS László, 1971.; MESTERHÁZY Károly, 1968.; TETTAMANTI Sarolta, 1975, 1980. stb.). A temetők komplex kutatásának szükségességét a néprajztudomány részéről BALASSA Iván vetette fel (BALASSA Iván, 1973.), majd ennek szellemében több munka is született (KUNT Ernő, 1978.; NÓVÁK László, 1978.).