Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Hamar Anna: Az öregek néprajzi kutatásának szempontjai

kell vizsgálni, hanem azokat a magatartásokat is, melyekkel az egyének ebben a viszonyrendszerben „jeloldódnak", tetteik számukra és környezetük számára természetesek. Az öregekkel - bármilyen szinten - foglalkozó tudományok egyik legnagyobb problémája az öregkor meghatározása. A társadalomtudományokban - szociológia, társadalomstatisztika, szociális gerontológia - a felvételek statisztikai módszere miatt az öregkor kezdetét a nyugdíjkorhatárhoz kötik, hangsúlyozva, hogy azok a kritériumok (pl. munkához való viszony, biológiai elhasználódás, stb.), melyek jellemzők és meghatározók az öregeknél, egyedi jellegűek. A nyugdíjkorhatárhoz való ragaszkodás nemcsak a módszer következménye, hanem a nyugdíjasok életkörülményeiben, kapcsolatrendszerében végbemenő változásoké is. Az öregség a parasztságnál nem évekhez volt kötve, hanem az effektív munkához való viszonyhoz. Ez a „megközelítés" lényegesen rugalmasabb, egyénre szabottabb. Napjainkban már a nyugdíjazást tartják fontos választónak, s egyre inkább azt fogadják el. Társadalomtudományok közül a szociológia két szakterületén érinti az öregek problémáját. A társadalmi struktúrával foglalkozó szakterület az öregeket konkrét társadalmi réteghez tartozónak tekinti, mely rétegspecifikumait magánviselik. „Ugyanez a differenciáltság igaz az öregekre, munkaképtelenekre is. Egyfelől a kedvezőbb helyzetű rétegekhez tartozó nyugdíjasok stb. maguk is rendszerint kedvezőbb körülmények között vannak (jobb lakáshelyzet, jobban felszerelt háztartás, magasabb nyugdíj), mint az egyébként is rosszabbul álló réteghez tartozók. Másfelől az esetleges könnyítési lehetőségeket (szociális otthonok, stb.) is jobban ismerik, és könynyebben elérik az első mint a másodjk esetben."

1 A családszociológia arra keres választ, hogy az öregek családon belüli helyzete milyen. Egyik legnagyobb vitát kiváltott elmélet, a Parsons által felállított nukleáris családmodell, mely szerint az öregek kiszorulnak a családi kapcsolatokból és emiatt dezintegrációjuk figyelhető meg. A nukleáris családmodell ellenőrzése során egyértelműen kiderült, hogy a családot nagyon is sokirányú kapcsolatok fűzik a rokonsághoz. A módosított kiterjedt családban az öregek dezintegrációjáról nem lehet beszélni.

2 A közgazdasági irodalom a nyugdíjazás utáni munkavállalás lehetőségeivel foglalkozik. E megközelítés alapja egyrészt a növekvő munkaerőszükséglet, másrészt a családok, illetve az állam anyagi tehermentesítése.

3 A geroszociológia az öregeket homogén csoportnak tekinti. Belső differenciálódást a kohorszok, mint sajátos társadalmi-kulturális értékeket hordozók alapján képez, hangsúlyozva, hogy a különböző öregkori csoportok csakis a teljes életút ismeretében magyarázhatók. A számtalan geroszociológiai elmélet közül csak azt az egyet emelem ki, mely szemléletében közel áll és - bizonyos szempont alapján - segítséget is ad a társadalomnéprajzi vizsgálathoz. ROSENMAYR integrációt biztosító elmélete rendkívül fontosnak tartja a környezet és az Öregek kapcsolatát. A tevékenység és az interakciók körének szűkülését az egyén én-képének bevitelével ma1 FÉRGE Zsuzsa: Társadalmunk rétegződése. Bp., 1973. 186. o. 2 CSEH-SZOMBATHY László: Családszociológiai problémák és módszerek. Bp., 1979. Uő. A család szerepe az öregek ellátásában és életében. In: Család és házasság a mai magyar társadalomban (szerk. Lőcsei Pál). Bp., 1971. 3 ILLÉS György: A nyugdíjasok életszínvonala és foglalkoztatása. Szakszervezeti Szemle I974/

1MOLNÁRNÉ VENYIGE Júlia: A nyugdíjaskorúak foglalkoztatása, munkájuk hatékonyságának néhány kérdése. Munkaügyi Szemle 1976/11. OROLIN Zsuzsa: Nyugdíjrendszerünk továbbfejlesztésének lehetséges iránya. Közgazdasági Szemle 1978/7-8.