Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Hamar Anna: Az öregek néprajzi kutatásának szempontjai
gyarázza. Eszerint az egyén múltbeli elvárásai és stratégiái alapján kialakul egy olyan én-kép, mely a jövőbeli stratégiákat is meghatározza, megerősítve azokat az alapvető értékeket, melyek alapján a tevékenység és az érzelmi terület szelektálása történik (tudatos vagy nem tudatos). Az elmélet szerint az egyén én-képe alapján bizonyos tevékenységi köröket és érzelmi területeket elvet, másokat elfogad, miközben a környezetével való kapcsolatában az egyensúly megtartására törekszik. 4 A geroszociológia kivételével minden társadalomtudomány meghatározott keretbe ágyazva foglalkozik az öregekkel. Ez mondható el a néprajzi és antropológiai irodalomra is, ahol rendkívül kevés és általában csak utalás szintű információ található az öregekkel kapcsolatban. A szakirodalom témánkkal kapcsolatos legjellemzőbb s egyben legtömörebb álláspontja SUMNER „Népszokások" című klasszikussá vált művében található. Sumner az öregekkel kapcsolatos viselkedési normákat két típusba sorolja: „a) a viselkedési normák egyik sorozatának esetében az öregek iránti hagyományos tisztelet tanításával és gyakorlatával találkozunk, akiket azért zsarnokian óvnak bölcsességük és tanácsaik miatt, némelykor talán ragaszkodás és szimpátia nélkül is, b) a viselkedési normák másik rendjében az öregeket társadalmi tehernek tekintik, akik elfecsérlik a társadalomnak feladatai elvégzéséhez amúgy is elégtelen ere>jét. . . Távolról sem igaz, hogy az első típusú szemlélet a civilizáltabb népek sajátja, míg a második a kevésbé civilizáltabbaké." 5 A példák - s nemcsak SUMNERé, hanem RICHARDSé 0 éppúgy, mint THURNWALDé 7 - viszonylag alacsony differenciáltsága társadalmakra vonatkoznak. Az erősebben tagolt társadalmakban - pont differenciáltságuk miatt - mind a két norma egyszerre, egy időben létezhet. Az öregek megölése a japán társadalom egyes csoportjainál éppolyan elfogadott gyakorlat volt, mint a Sánta Ferenc novellájából ismert „büdösbarlang" Magyarországon. Az antropológiai irodalom a két szélsőséges végletet sugallja, melynek társadalmi hátterében vagy az öregek stabil, a társadalmi reprodukciót erősen befolyásoló helyzete áll (pl. az öregek által felhalmozott ismeretanyag), vagy az önmagát nehezen fenntartó társadalmak kizárólag fogyasztókká s ezáltal teherré vált öregjei találhatók. Mennél összetettebb az a viszonyrendszer, amelyen keresztül az öregek bekapcsolódhatnak a társadalom reprodukciós folyamataiba, annál nagyobb lehetőségük van a perifériára kerülés megakadályozására. Az öregek azon csoportokban, ahol a társadalmi lét reprodukcióját nem tudják befolyásolni - s ez a termelés és a munka társadalmi szervezetéből való kiszorulást, illetve az a köré fonódó viszonyrendszerben betöltött funkcióvesztést jelenti egyre jobban a csoport perifériájára szorulnak. Ez tényleges helyzetüknek csak az egyik összetevője. Az a mód, ahogy a kiszorulás végbemegy, a társadalmi kapcsolatrendszer beszűkül, a megbecsültség fokozatosan csökken, olyan magatartásokat vált ki, melynek fő célja a teljes kiszorulás megakadályozása. Ha a társadalomban olyan erejű változások mennek végbe, mint az utóbbi évtizedekben pl. Magyarországon, a viszonyrendszer teljes megváltozásával párhuzamosan az új körülményekhez való alkalmazkodás során új magatartások alakultak, illetve alakulnak ki. A következőkben azokat a szempontokat vesszük sorra, melyek vizsgálata csak együttesen adhat választ az öregek helyzetére. Hangsúlyozzuk, hogy a viszonyrend4 ROSENMAYR Leopold: Schwerpunkte der Soziologie Alters (Gerosoziologie). In: Handbuch der empirischen Sozialforschung (ed. R. König). Stuttgart, 1976. 256-257. o. 5 SUMNER W. G. : Népszokások. Bp., 1978. 456. o. 6 RICHARDS A. : Hunger and Work in a Savage Tribe. 7 THURNWALD R. : Die menschliche Gesellschaft II. Leipzig-Berlin, 1932. 270-272. o. ; :
