Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Hamar Anna: Az öregek néprajzi kutatásának szempontjai

HAMAR ANNA AZ ÖREGEK NÉPRAJZI KUTATÁSÁNAK SZEMPONTJAI A múlt században kialakult és századunk harmincas éveiig virágzó paraszt- és faluromantika idillikus elképzeléseiben az öregek a tisztelet és tekintély képviselőiként jelentek meg. Ezt az álromantikus képet kérlelhetetlen erővel rombolták szét a falukutatók egymás után publikált írásai, melyek a falu és a parasztság valós helyzetének leírásakor egy-egy pillanatképet rögzítettek a különböző falusi csoportok öregjeinek helyzetéről is. Elég Kovács Imre „A néma forradalom" című munkájára emlékeztetni, ahol az egykéző vidékek társadalmában megtűrt, gondolatban már rég halálra ítélt öregek élik mindennapjaikat, vagy Illyés „Puszták népében" ábrázolt öreg cselédek helyzetére. Ujabb képet és egészen más helyzetet mutatnak a nagycsaláddal foglalkozó irodalom öregekre vonatkozó utalásai, megjegyzései. Az öregek helyzete társadalmi méretű problémává az utóbbi években vált. Az egyre jobban halmazódó problémák (az öregek magukra maradása, óhajtott biztonság hiánya, stb.) a magyar társadalom számára újak, azonban a nyugati, elsősorban az amerikai társadalom ezekkel a jelenségekkel már századunk elején kénytelen szembe nézni. A tőkés viszonyok egyre erősebbé válásával a társadalomban addig még ismeretlen, döbbenetes erejű mozgások mentek végbe. Az az intézményrendszer, mely keretet adott az emberi kapcsolatoknak, s minden társadalmi változáshoz képes volt igazodni, a rendkívül erős mozgások hatására széttöredezett. Az alapjaiban másképp szerveződő társadalom intézményi keretei más tartalommal töltődnek fel. Magyarországon a felszabadulás után végbemenő változások hatottak rendkívül erősen az intézmények egymáshoz kapcsolódásaira, tartalmukra. A tradicionális társadalmi formák bomlásával, majd dinamikus átrendeződésével párhuzamosan az öregek marginális csoporttá válnak. Joggal merül fel a kérdés, miért? A társadalmi lét újratermelődése és újratermelése során az egyének, csoportok társadalmi helye, társadalmi megbecsültsége a reprodukciós folyamatok köré szövődő viszonyrendszerben elfoglalt hely függvénye. Mennél jobban képes bizonyos csoport az újratermelés folyamatait befolyásolni, esetleg irányítani a társadalomban vagy közvetlenül csoportjában, annál erősebb pozíciót foglal el. Természetesen tisztázni kell a csoport helyét és a csoporton belüli kapcsolatrendszereket, amelyek az egyének helyzetét befolyásolják, illetve meghatározzák. Az egyén számára mind a csoporton kívüli és belüli viszonyok objektíven léteznek, tartósságuk során kialakulnak a csoportra jellemző tipikus magatartások. Ezen magatartások lényege az adott viszonyrendszerhez való adaptálódás megkönnyítése oly módon, hogy az egyén tartós objektív körülmények között mindig meghatározott módon válaszol a „kihívásokra". Amikor meghatározott csoport egyéneinek tényleges társadalmi helyzetét próbáljuk nyomon követni, nemcsak a csoport objektív belső és külső viszonyrendszerét