Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

I. Nagy Mária: Keleti szláv párhuzamok a lómaszkhoz

vállára 2 botot tesz, amelyeket végeiknél összekötnek, hogy szét ne essen, majd egy lepellel letakarják őket. A lepel elülső sarkába szalmát tömnek, ebből formálják a ló fejét. Szénnel kirajzolják a szemet, az orrot, és ugyanide beszúrnak egy villás edényfogót, ez imitálja a fület. A lovacskára kantárt tesznek, a nyakára csengőt és csörgőket, majd ráül egy ember. Betérnek a házba egy kis baráti beszélgetésre, miközben a lovacska ugrál. A takaró alatti első ember, lómódra horkangat, fújtat a lányok felé. A szabadon maradt legények megfogják a leányokat és egyenként begyömöszölik őket a takaró alá. Lányokkal „etetik a lovat" - mint mondják. Azután odajön a vásárolni szándékozó és kéri: „add el Apó a lovat!" - „Vegyed!" - Az öreg leszáll, az új gazda megfogja a lovat kantáránál. Alkudoznak, a ló ezalatt szétesik, összeomlik. A vásárló, aki kupec formában jelenik meg, kéri az öregembert: „Bátyuska! Meg kell gyógyítani a lovat! Bátyuska! Te tudod az imákat, te gyógyítsd meg." Az öregember „imádkozik" (igen illetlen versek). A ló feláll és az új gazda, a kupec elvezeti."

6 Az alaptematika a karácsony-újévi ünnepkörben a „ló" és a lányok konfliktusa, amely egyre bővülő keretjátékot nyer. Lényegében a teljesen rituális maszk, amely a rituális vonatkozását századok folyamán megőrizte, ezen keretjáték kapcsán fejlődött határozottabb szöveggel rendelkező népi színjátékká. A dramatikai szerkezet kiszélesítésére nem az ősi motívum, hanem a kerettörténet, a ló eladása ad lehetőséget. Ennek kapcsán kerülnek be az új szereplők, akiknek sem szövegükben, sem maszkos megformálásukban nincs már kapcsolatuk az ősi gondolattal. Kétségtelen szatirikus megjelenítésük ad lehetőséget, hogy az alapötletbe harmonikusan beilleszkedjenek. A ZAVOJKÓ G. K. által leírt alakoskodásban az ősibb figuráknak, akik a játék rituális tartalmának hordozói is, az öreget és a lóval alakoskodókat tekintjük. Az eredeti agrárkultikus cél sok vaskos humorral megírt népi mulatságban oldódik fel. A hétköznapi élet „írt" szerepet a kupec képében megjelenő vevőnek, s hasonlóképpen kelnek életre más alakok is. Az ilyen típusú játékokban az egyik legkorábbi figura a „kosztümös cigány": „ . . . a lovas cigányt ábrázol, megjelöli az árát, eközben cigányosan beszél.'" A MAKSZIMOV V. által közölt lóárusítás

8 sok, a hétköznapi erkölcs normáival nem mérhető „illetlen" mozzanatokat is magába foglalva az eladást a ló „megpatkolásának" procedúrájával szélesíti tovább a népi játék irányába. Üj szereplő pl. a kovács, aki patkót ver a lányok lábára. Vidám táncok sorozatából áll a VSZEVOLODSZKIJ G. által leírt játék. Ennek során az eladó, a cigány komikusan magasztalja állatának kétséges erényeit a vevőként megjelenő hölgy, a földesúr lánya és a katonatiszt jelenlétében: „A legények közül egy tisztnek öltözik, katonai mundért és nadrágot vesz. A fejére csákót tesz, papírból készült tollforgóval, vállán keresztül két papírszalag. A másik legény bőujjú inget (nőit) vesz fel, a nyakába nyakláncot tesz, fejére kendőt köt. Ez a „hölgy" - a harisnya. A harmadik legény szintén katonai mundért ölt, de szalag nélkül, hogy egy ulánusra hasonlítson. A negyedik, a cigány kék posztóköpenyben van, feslett sapkában, madzagból övet köt magára."

9 PROPP V. J. a lóalakú maszkos alakoskodásokat azon játékok sorába illeszti, amelyek főleg a karácsony-újévi ünnepkörben népszerűek, megjelenik bennük a há5 PROPP V. J.: Russzkije agrarnije prazdnyiki. Leningrad, 1963. 197. 6 Cit. PROPP V. J. i. m. in. 7 CSICSEROV V. I.: i. m. 199. 8 Cit. WARNER E.: i. m. 9 Cit. WARNER E. : i. ra.