Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Küllős Imola: A magyar betyárfolklórról
amelynek kialakulására erőteljesen hatott a XVIII-XIX. századi félnépi, moralizáló ponyvairodalom, valamint az irodalmi romantika hőssé idealizált betyárfigurája. 20 III. A betyárfolklór-kutatás eredményei és feladatai . Hogy tisztábban láthassuk a magyar betyárköltészetet, mint költészeti hagyományunk részét, és a magyar folklór viszonylag legfiatalabb ágát 21 , magukból a folklórszövegekből kiindulva kísérlem meg felvázolni a betyár néphagyományunkban élő alakját. Meg kell jegyeznem, hogy eleddig a magyar betyárfolklórnak sem monografikus feldolgozása, sem tudományos szempontok szerint publikált antológiája nincs. A betyárköltészethez sorolható szövegek többsége táji gyűjteményekben jelent meg, tipologizálásukkal, történeti poétikai elemzésükkel még adós a magyar folklorisztika. Sokkal jobban ismerjük a betyárságnak, mint társadalmi-történeti képződménynek históriáját - néhány alapos és hiteles forrásokra épülő monográfia jóvoltából 22 -, és tisztában vagyunk a „betyár" szó eredetével, a fogalom jelentéstörténeti változásának folyamatával is. 23 A magyar betyárköltészet, melynek zöme a XIX. század során keletkezett, három nagyobb műfajcsoportban hozott létre maradandó alkotásokat: lírai dalokban; epikus énekekben és balladákban; valamint mondákban. E három műfaj közül csak a betyárballadát (és balladás dalokat) tekinthetjük folklorisztikai szempontból feldolgozottnak. VARGYAS Lajos könyve 24 ugyanis közli betyárballadáink főbb típusait, szöveg- és dallamvariánsaikat, azok fejlődéstörténetét, és utal a betyárballadák (epikus énekek, balladás dalok) más népköltészeti műfajokkal való összefüggéseire. Néhány megállapítása nemcsak a balladaműfajra, hanem a betyárfolklór egészére is vonatkoztatható. Ilyen megállapítás pl. az, hogy három klasszikus szépségű betyárballadánkat kivéve (Bogár Imre, Vidróczki és Fábián Pista nótája) a betyárfolklór epikus énekei nem igazi balladák, hanem epikus helyzetképek, ponyvái hatást tükröző eseménybeszámolók, vagy a hős elbukásához fűzött lírai kommentárok. KATONA Imre recens gyűjtései is megerősítik ezt a megfigyelést: betyárballadáink fokozatosan lírizálódnak. 25 E tények ismeretében bízvást állíthatjuk, hogy a magyar betyárfolklór egyik jellegzetessége az, hogy műfajilag nehezen különíthetők el egymástól a lírai dalok és a balladák. Ennél sokkal kevesebbet tudunk a másik két jelentős műfajról. A magyar történeti mondakatalógusban, amelyet DOBOS Ilona állított össze, mintegy 200 betyártörténet szerepel. (A szájhagyomány - és a szétszórt publikációk - ennek a számnak többszörösét őrzik!) 26 Ezek hőseik, illetve szüzséjük szerint kb. 20 típusba sorolhatók. A katalógusban leggyakrabban előforduló zsüzsék: a betyárt nem fogja a golyó, csak a piros búzaszem; a betyár megleckézteti az urakat; a betyár tulajdon20 Ehhez a kérdéshez ld. BÉKÉS István, 1966; BODGÁL Ferenc, 1970; DÖMÖTÖR Sándor, 1930; PÖR Anna: Balog István és a 19. sz. elejének népies színjátéka, Bp. 1974. különösen: 37-61. POGÁNY Péter, 1959; SZENTGYÖRGYI Katalin, 1973; VAS János, 1979. 21 VARGYAS, 1976. L162. 22 GÖNCZI Ferenc, 1944; SZABÓ Ferenc, 1964; DÖMÖTÖR Sándor: 1969; 1976-77; SZÁNTÓ Imre, 1956. 23 MÓDY György, 1957; DÖMÖTÖR Sándor: Betyár, úri betyárság. Magyar Nyelvőr 1976:95-97Magyar Nyelv Értelmező Szótára I. Bp. 1959:601. 24 VARGYAS. 1976. I-n. »5 KATONA Imre, 1973. 26 Vö. BÁLINT Sándor, 1961; SZŰCS Sándor, 1959; VESZELKÁNÉ GÉMES Eszter 1981; BORÚS Rózsa 1976; FERENCZI Imre, 1974; stb.
