Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Küllős Imola: A magyar betyárfolklórról
képpen úriember pl. a gróf fia; a betyár az adatközlő rokona; a betyárnak minden lakatot és zárót kinyitó füve van, stb. 27 E nemzetközi szüzsék mellett számos helyi mondánk van, amelyek hőseiket illetve cselekményüket tekintve egyedibbek, s közelebb állnak a valósághoz. Igen tanulságos lesz majd egy nemzetközi monográfiában látni, melyek azok a mondatípusok, szüzsék és motívumok, amelyek az egyetemes folklór részei, s melyek azok, amelyek csak bizonyos területen ismertek, arra jellemzőek. Ami a lírai betyárdalokat illeti, a közeljövőben feltétlenül össze kellene állítanunk egy dalantológiát, hogy típusaikról, jellegzetes motívumaikról, költői közhelyeikről hiteles képet adhassunk. Tisztáznunk kellene azt is, milyen szinten, (dallam, szüzsé, motívum, lírai közhely, stb.) s milyen mértékben kapcsolódik a betyárköltészet más népköltészeti műfajokhoz: a pásztorköltészethez, a szerelmi dalokhoz és rabénekekhez. Továbbá fel kellene mérnünk a romantikus betyárirodalom és a ponyva folklórra tett hatását is. Szinte semmit sem tudunk a betyárdalok funkciójáról, előadásbeli sajátosságairól. A balladákkal kapcsolatban VARGYAS Lajos megállapította, hogy azokat régi stílusú dallamokra énekük, annak ellenére, hogy a szövegek általában XIX. századiak. Ezt azzal magyarázza, hogy a betyárfolklór legtovább a legszegényebb, leghagyományőrzőbb rétegek (elsősorban pásztorok) körében élt 28 , akik jószerivel még el sem jutottak XIX. század folyamán egész Közép-Európában általánossá váló új stílusú népzenéhez. Alapos elemzést igényel betyárfolklórunk valóságtükrözése is. Tisztában vagyunk azzal, hogy a népköltészet és a valóság viszonya koronként és műfajonként más és más. Az az első pillantásra is nyilvánvaló, hogy egy szűkebb területen elterjedt helyi monda sokkal több valós elemet, konkrétumot tartalmaz, mint az országosan ismert betyártörténetek, amelyekben állandóan változik a „hős" neve, s amelyek nem valóságos, hanem szimbolikus eseményeket ábrázolnak. De mi a helyzet a betyárdalokkal, amelyek szintén országosan ismertek, s amelyek eleve nem a valót, hanem szépítve, nagyítva annak „égi mását" tükrözik? IV. A betyár alakja a verses magyar betyár folklórban A dalokban, balladákban és epikus énekekben a betyár három különböző konfliktushelyzet kulcsfigurája: hol mint magányos lázadó, hol a társadalmi igazságtalanságok ellen lép fel, illetőleg mint a szociális igazságszolgáltatás képviselője szerepel. (Egy-egy dalszövegben szinte sohsincs jelen mindhárom szerepkörben!) i. A betyár mint önálló individuum, a „szabad élet" képviselője áll szemben a társadalmilag kiszolgáltatott, közösségi etika és morál által szabályozott életű „paraszttal". Azaz: egyéniség és szabadság áll szemben a közösséggel és kötöttséggel „Szép élet a betyárélet, / Szabad, amilyen csak lehet." A betyárfolklórt éppen ez az aspektus hasonltja a pásztorköltészethez. A télen-nyáron szabadban legeltető pásztorok világszemlélete és erkölcse egészen más volt, mint a földműves falusiaké. Épp olyan otthontalanok, öntörvényűek, szabadosabb erkölcsűek voltak - ha nem is lázadók! - mint a közösségi törvényeket felrúgó betyárok. Adatokkal igazolható, hogy a pásztorok közül sokan adták fejüket (a meggazdagodás, vagy a mozgalma27 A betyármondákra vonatkozó adatokat DOBOS Ilonától kaptam, részint szóban, részint egy 3,5 oldalas korreferátum formájában, amelyet 1980 dec. 3-án a Néprajzi Társaság Folklór Szakosztályának ülésén olvastak fel. Információiért ezúton is köszönetet mondok. 28 VARGYAS, 1976. L243.
