Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Küllős Imola: A magyar betyárfolklórról

Moravában, Osztrihomba Híres legény vótam, Konyát, kozát, kravát, volát Ovczát gyakran elhajtottam." stb. (Először publikált szövegváltozat OSZK. Quart. Hung. 2910. 86a-b 145. sz.) 2. Mulató dal: útonálló rablók, tolvajok, kóbor katonák kocsmai dorbézolásának leírása. Legkorábbi szövegként a XVII. sz.-i Névtelen Comico tragodeia „híres lator katonájáénak nyilván irodalmiasított, de még így is elég féktelen ivódalát kell említenünk. A XVII. sz. végéről, erdélyi kéziratos énekeskönyvből maradt ránk a „Szegénylegények mulató éneke" c. ismert szöveg,

11 amelyet a melodiáriumok tanúsága szerint a XIX. sz. közepéig énekeltek, s szövegrészletei más mulatódal szövegekkel kontaminálódva a népköltészetben ma is megtalálhatók. Ugyancsak mulatónóta az Aranka György énekeskönyvében 1782-1790 között lejegyzett „Tobzódoké" c.

12 dal, amelynek egész szüzséje, életfelfogása és eufemisztikus kifejezései az európai vágáns költészet kocsmadalainak, Villon csavargó énekeinek hangulatát idézik. 1. Iszom egészségedért kedves társam Szire! [Csire?] Én is pajtás tiedért váljék örömünkre Kolosvári káposzta vala az ebédem, Töltött kolbász, szalonna vala vendégségem. 2. Ettem, ittam, jól laktam, s ittam, még ihattam, Hat font húst habzsoltam, borban torkig úsztam. Iszom, még megszakadok, még bor leszen vérem, Eszem, még meghasadok, teljék torkig belem! 3. Korcsomábon szállást kérni, az mi szép szokásunk, Erszényünket beinnya: az mi vigasságunk. Egyet-kettőt fordulni: az mi szabadságunk, Haza menni, ledőlni: az mi uraságunk. 4. Ütni, verni, bot ózni: esküdt barátságunk, Tálat, kancsót rontani: teljes gazdagságunk. Üt on jár ót főbe ütni: az mi igazságunk, Egyik a mást megtépni: kévánt nyájasságunk. y Egy-két kupa jó bort hamar felhabzsolni, Bajusszunkot tőrleni, ismét megmártani, Egy-két pipát kiszíni, arra káromkodni, Pofonfalvára menni, jól üstökbe kapni. 6. Korcsomárost megverni, hatszor hátba rúgni, Kapun kilódülni, balról jobbra fordulni, Kancsót másra köszönni, osztán földhöz verni, Zálogba vetni dolománt s adósságot rakni. 11 Kiadta KÓCZIÁNY László-KÖLLŐ Károly: Égő lángban forog szívem c. gyűjteményében, Ko. lozsvár, 1972:114-116. jegyzetei: 148. 12 ld. OSZK. Fol. Hung. 126/I. 68 a-b.