Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Hoppál Mihály: A hiedelem, mint a cselekvés programja
Egy amerikai szociálpszichológus helyesen állapította meg szintén nyelvészeti analógiák említésével, hogy egy helyesen végrehajtott társadalmi esemény (,, well-formed social event") közvetlen összetevői éppen annyira valóságosak pszichológiailag, mint egy jól formált mondat közvetlen összetevői. 15 Kitűnő példákat sorolt fel KUNT Ernő „Hiedelemrendszer és társadalmi parancs" 16 c. értékes gondolatokat tartalmazó dolgozatában, amelyben a magyar nép halotti szokásainak társadalmi vonatkozásait vizsgálta, keresve a hiedelemrendszer működésének törvényszerűségeit. Kutatásainak központi kérdése: a halállal, halottal, túlvilággal kapcsolatos magyar hiedelemek újjászerveződése hogyan valósul meg a halotti szokásokban. Ezek különféle parancsokat tartalmaznak azon szociokulturális szervezet - például egy faluközösség - egyénei és társadalmi intézményei számára, amely végérvényesen elveszítette egy tagját. Vizsgálódásainak egyik célját abban látja, hogy a szimbolikusan kódolt viselkedési parancsokat megértse és rendszerességüket bemutassa. A halotti szokások egységeinek vizsgálatakor különös figyelmet fordított minden egységben azon feladatok elemző leírására, melyeket a hagyomány az egyén vagy a közösség, férfiak és nők, rokonok és nem-rokonok számára előír. A halál beálltának pillanatában megindul egyrészt a „rituálisceremoniális játék", másrészt a „társadalmi esemény". Mindkettő a faluközösség egészét érinti, míg azonban az előző hagyományokhoz kötve különösebb szélsőségek nélkül folyik le, az utóbbi gyakran nem követi a hagyományos rendet (öröklési jogszokások), hanem a faluközösség pillanatnyi társadalmi és vagyoni erőhelyzetének megfelelően alakul. Ezen egységben kap a közösség szerepe fokozott hangsúlyt, mivel minden család képviselői előtt folyik le a közösségen támadt hiány gyakorlati (temetés) és a ceremoniális-rituális (tor) repreZentálása. 17 Nők és férfiak - gyakran egymástól szigorúan elkülönített - munkákat végeztek: rituális, egyéni és társas munkát. 18 A halottakhoz kapcsolódik a mindennapi hiedelmek között egy különlegesen szemléletes jó példa, amelyik tiltás formájában szolgál az elvárt viselkedés programjaként. „A fürdővizet oda nem öntötték amerre jártunk. Vagy estére is, ha valaki vizet öntött ki - akkor úgy mondta, már édesapámnak az anyja: Jányom, ha este öntessz ki vizet, csak ahol a viz lecsepeg a tetőről, oda öntséll Vagy ha ki akarod önteni az udvarra, akkor szóljál, aki ott áll menjen el, mert vizet öntök! - Mert a halottak hazamennek, aki kiönti naplement után a vizet, az leönti a halottját, mert a halottak eljárnak haza." (Varsány, Nógrád megye - saját gyűjtés.) Világos utalás a szövegben az idősebb nemzedék, a nagyanya által továbbadott hiedelemre, aki nemcsak megfogalmazta a helyes viselkedés szabályait, de meg is magyarázta a cselekedeteket, illetve a tiltás értelmét, mert a halottak az ősök tiszteletéről van szó tulajdonképpen. Még egy példa arra, hogy a hálószerűnek elképzelt hiedelemrendszer mintegy ráterül a mindennapi praxis cselekvéseire és szabályozza azokat. A palócok lakta vidéken ismerték a következő félig „pogány imádságot", amelynek elmondását, mint 15 BROWN, R. 1965. 303. 16 KUNT Ernő 1980. 17 KUNT Ernő 1981. 18 Ugyanez a rituális munkamegosztás jellemző a lakodalomra is - vö. HOPPAL Mihály 1982.
