Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Hoppál Mihály: A hiedelem, mint a cselekvés programja

cselekvéseket, vagy ha úgy tetszik performatív beszéd aktusokat,

19 (mett ilyen az imádkozás) - egy természeti jelenség, mint jel váltotta ki: „Ha meglátták az új holdat, mindig letérdeltek és mondták: 'Új hold, új király, Téged köszöntelek, Eleven fővel, holt lélekkel Boldogasszony igéjével' ezt háromszor mondták el, és vetették magukra a keresztet." (Visonta, Heves megye - IÇ6J. Saját gyűjtés.)

20 A fenti példák - úgy gondoljuk - meggyőzően bizonyítják, hogy valóban van egy belső programja a kulturálisan determinált viselkedésnek - s ezek a hiedelmek. A modern néprajztudomány, a kultúra különböző jelenségeit, ha újabban rendszerként szemléli,

21 akkor az egyszerűen azt jelenti, hogy a jelenségcsoportok szoros kölcsönviszonyban állnak egymással. A jelenségek éppen kapcsolódásaik által magyarázzák egymást. Például a földműveléshez kapcsolódó tudás és hiedelem-anyag elválaszthatatlanul összefüggött egyfelől az időjárási ismeretekkel, másfelől pedig a munkafolyamatok technikai ismeretével, amelyben a racionális, az ésszerű alapokon álló gyógymódok keverednek az irracionális, mágikus hiedelmekkel. Vagy gondoljunk arra, hogy milyen szerteágazó ismeretanyagra volt szükség egy lakodalom vagy egy temetés „helyes" - a szó társadalmi értelmében helyes, vagyis a közösség értékrendjének megfelelő - megszervezéséhez. Kezdve a főzés tudományán, folytatva magának a szokásnak (a rítusnak) az egyes részletein, a dalok és táncok ismeretén, nem is beszélve a rokonsági viszonyok pontos értékeléséről, mert ennek fontos szerepe van pl. az ültetési sorrend meghatározásakor. Mindezek az apró részletek felfoghatók, mint a kultúra egészének alrendszerei, s az egyes jelenségek csak a kapcsolódások ismeretében válnak igazán érthetővé! A hagyományosnak nevezett hiedelemrendszer talán éppen azért volt hatásos, mert az élet minden apró mozzanatára meghatározott cselekvési programot adott, „előregyártott" döntési mintákkal segítette az egyént. IRODALOM BATESON, G. 1972. Steps to an Ecology of Mind. London. BROWN, R. 1965. Social Psychology. Nem York. CONANT, R. C.-ROSS ASHBY, W. 1975. Egy rendszer valamennyi jó szabályozója modellje is a rendszernek. Fordítás az International Journal of System Science 1:2:89-97. 1970-es évf.-ból. Budapest. (Sokszorosított.) FRANK Tibor-HOPPÁL Mihály (szerk.) 1980. Hiedelemrendszer és társadalmi tudat. I—II. Budapest. GEERTZ, C. 1966. Religion as a Cultural System in: BANTON, M. (ed) : Anthropological Approaches to the Study of Religion. London. 19 PLÉH Csaba-TERESTYÉNI Tamás (szerk.) 197920 HOPPAL Mihály 1975. 21 HOPÁL Mihály 1978.