Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Méry Margit: A tánc egy mátyusföldi közösség életében

Az újév első napjaiban már megkezdődött a fonás. A fonó a lányok és legények legkedveltebb találkozóhelye volt. Ez érthető, hiszen a munka mellett itt kedvükre kitáncolták magukat, sokat énekeltek és játszottak. A fonó jó alkalmat nyújtott arra, hogy a fiatalok az idősebbektől a régi hagyományokat elsajátítsák. Lehetőség nyílt arra is, hogy táncokat tanuljanak. A lányok „legizgalmasabb" napjai az ún. legényes napok voltak, amikor a legények meglátogatták a fonókat. Ezeken a napokon alig fontak. A legényeket várták: azok megérkezése után játszottak, énekeltek, táncoltak. A legények Lucának öltözve zsúpkévébe bugyolálva mentek a fonóba, s ijesztgették a lányokat. Ekkor dalolták a lányok az Isten hozta magát királyi nagy pompát kezdetű nótát, amely az Egyszer egy királyfi ballada első versszakának a változata. A lányok a Lucákat megkínálták, közben daloltak: Nincs a fűzfának gyüké, Nincs a Lucának szeme, Ha szeme volna, elmenne, Itt nem szemtelenkedne. Ettél-ittál, jól laktál, Vigyen az ördög innen már, Sej, ettél-ittál, jól laktál, Vigyen az ördög innen már. A legények ezt követően letépték magukról a maszkot és kezdetét vette a táncolás. Előkerült a citera és a duda is. A fonó a farsanggal ért véget. A nagyböjt előtt az utolsó jelentős táncolási alkalom a farsangvégi három napon volt. Szombaton kezdődött a bál, és húshagyókedden éjfélig tartott. Közben csak az étkezés idejére hagyták abba a táncolást. A tardoskeddiek a három nap alatt csupán ettek, ittak és főleg táncoltak. Megrendezték a gyerekek bálját, a legénybált és az emberbált. A legények és a leányok mindhárom nap alatt mulattak, a házasok főleg kedden. Kedden éjfélkor végetért a háromnapos mulatság. Ekkor a plébános hazaküldte a mulatókat és kezdetét vette a böjt. Böjtben pedig nem volt szabad táncolni. Böjt után először húsvétvasárnapon és húsvéthétfőn, valamint pünkösdkor volt táncmulatság. A nyári időszakban a Szt. István-napi (augusztus 20.) búcsú volt a legjelentősebb táncolási alkalom. A búcsúi bál mindig nagy eseménynek számított. A legények és lányok korosztályonkénti és települési csoportba tömörülve a búcsú vasárnapján már reggel, a mise után a saját zenekarukkal a búcsúba mentek. A kocsmárosok ilyenkorra már felütötték sátrukat és a fiatalok a saját kocsmárosuk sátra előtt megkezdték a táncot. Ott táncoltak délig, majd ebéd után a kocsmában folytatták egészen reggelig. Búcsú hétfőjén ugyanúgy kezdték reggel, de akkor már csak éjfélig tartott a tánc. Ősszel került sor az aratóbál megrendezésére, majd a regrutabál következett. Főleg az utóbbi jelentett nagy eseményt a fiatalok, de az idősebbeknek is. A családi élet ünnepei közül a lakodalom volt az az alkalom, amelyhez a legtöbb tánc kapcsolódott. Ezt naptári időtől függetlenül rendezhették, kivéve a nagyböjtöt, amikor a lakodalom tilos volt. A lakodalomnak számos olyan mozzanata van, amely zenével, tánccal van egybekötve. A mulatságból senki sem maradt ki, még az ifjú pár szülei sem. A lakodalomban főleg az asszonyok élték ki magukat, mivel a bálban bizonyos kor után már csak mint nézők lehettek jelen. Éjfél után már azt sem várták, hogy férfi kérje őket, összefogództak, úgy táncoltak együtt. Ilyenkor került sor a különféle ügyességi táncok bemutatására is, mint pl. a váskatánc. Két-három óra körül volt a menyasszony-