Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Voigt Vilmos: A folklorisztika egykor és most

ban jelentékeny munkák láttak napvilágot, amelyek egyetemes néprajzi módszerekkel (és nem elsősorban folklorisztikailag) vizsgálják a primitív népek szellemi kultúráját. (Csupán néhány ilyen munkát említsünk meg - BOWRA: Primitive Song, NETTL: Music in Primitive Culture, MERRIAM: Anthropology of Folk Music, ADAM: Primitive Art, SMITH: The Artist in Tribal Society, GREENWAY: Literature among the Primitives stb.) E munkák olvasása remélhetőleg hovatovább közhellyé teszi azt a felismerést, hogy az osztály nélküli társadalmak nem vizsgálhatók az osztálytársadalmak alávetettjeinek kultúráját kutató folklorisztika módszereivel. Az ilyen egyetemes néprajzi témájú és módszerű munkáktól azt várjuk, hogy mintegy oldalról határolják el a leendő új folklorisztika területét a nemfolklorisztika területeitől. Kérdéses azonban az is, hogy napjaink kultúrájának a vizsgálatára is alkalmas-e a hagyományos folklorisztika? E kérdés eldöntése nyilvánvalóan nem könnyű dolog, hiszen arról van szó, hogy mit és milyen mértékben tarthatunk ma egy-egy társadalom alávetett osztályának. Ha van ilyen osztály, annak a kutatását folklorisztikai módszerekkel is elvégezhetjük - ha nincs ilyen osztály, vagy egy hajdan alávetett osztály ma már nem az, új kutatási módokat kell magunknak választanunk. E problémát kellő mélységgel eddig még nem vizsgálta sem a néprajztudomány, sem a folklorisztika. Empirikus megfigyelésekből azonban egyre több rakódik össze, amelyek szerint a volt folklór helyére egy ,,tömegkultúrá"-nak nevezhető új kultúra kerül, amelynek jellemvonásai általában határozottan különböznek a korábbi folklóréitól. (Ezt a nézetet képviseli többek között a tübingeni professzor, Hermann BAUSINGER is, akinek Volkskultur in der technischen Welt című kötete, és a szerkesztésében megjelenő VoZ&yfe^era-monografiasorozata Európában a legjobb ilyen irányú kezdeményezés; valamint az ipari munkásság folklórjáról szóló sok helyi monográfia szerzőinek többsége.) Egy újfajta kultúratípusnak, a technikai kultúrának, tömegkultúrának, filmkultúrának, vagy ehhez hasonlóan elnevezett új formának a jelentkezését a folklorisztikán kívül áló szerzők már régen hangsúlyozták. HALBWACHS, MANNHEIM, GURVITCH és mások szociológiája, ADORNO, Walter BENJAMIN, HAUSER, SEDLMAYR, Herbert READ és mások művészetelmélete évtizedek óta szinte mást sem tesz, mint ezt S folyamatot emlegeti, kommentálja. A folklorisztikában azonban eddig csak kevesen vették észre az új korszak sajátos jellegét, és ebből kifolyólag egy új folklorisztikai módszer kialakításának halaszthatatlan szükségességét. A munkásmozgalmakhoz kapcsolódó kutatók, illetve kifejezeten a munkáskultúra tanulmányozói azok, akik a legmesszebbre jutottak el az új távlatok felismerésében, azonban sokszor ők sem látják azt, hogy kutatásaik nem csupán a munkásdal vagy a munkásszínjátszás problémájának a felvetésével viszik előbbre az egész folklorisztikát, hanem egy új folklorisztikai korszak első megnyilvánulásai is lehetnek, vagy pontosabban szólva: lehetnének. Az eddigiek során akarattal nem esett szó a szovjet és általában a marxista folklorisztikáról. Tovább azonban nem halogathatjuk a szembesítést. Lássuk, hogyan válaszol a felvetődött kérdésekre ez az irányzat! Mivel a magyar folklórkutatás is ide tartozik, azt is mondhatnám, fordítsuk most tekintetünket a saját portánk felé. Mindenek előtt azzal kezdhetjük e bemutatást, hogy a marxista folklorisztika útja napjainkig nem volt egyenes, nem volt zökkenők nélkül való. Maguk a klasszikusok (MARX és ENGELS) több ízben is foglalkoztak közvetlenül folklorisztikai részletkérdésekkel, ennél azonban hasonlíthatatlanul fontosabb a folklorisztika szempontjából az a tény, hogy megrajzolták az emberiség egész fejlődéstörténetének menetét. ENGELS A család, magántulajdon és állam eredetéről írott monográfiájában fejtette ki e kérdésről legrészletesebben a véleményét. MARX idevágó megjegyzései