Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

F. Kail Katalin: Az árvai gyolcsosok miskolci letelepedéséről és életéről

melyek be voltak vasalva, két oldalt még külön cövekhez voltak erősítve szíjazattál mind elöl, mind hátul. Egy sátor építési forma volt a 8 méteres nagysátor, amikor a rúddal együtt vált szerkezeti résszé a szekér. Ennél a sátorszerkezetnél az álló rudak közül a truhlicához egy, a prikoskához egy, a nagy kecskeláb egyik nyílásába egy, míg a másik nyílásába ugyancsak egy állórúd volt odaerősítve. A három első rúd a szekér belső oldalával, míg a negyedik rúd a szekér hátsó oldalával volt egy síkban. Az első három rúdra lejtőszerűen támaszkodott három rúd, melyekre a támasztéknál és a rúd végekre két-két keresztrúd került. A vázszerkezetre lett a 24 m

2-es sátortér ponyvarésze ráhelyezve. A pult és polc alatti rudakat sok esetben kecskelábként használták a leleményes gyolcsosok úgy, hogy a túloldali kecskeláb magasságában lesüllyesztették a karikával felfelé álló lőcsöket, s áthúzták rajta a tartórudat, melyre ráfeküdt az árutartó polc és a pult rész. így a rúd és a két lőcs kecskelábként szolgált az egyik oldalon, ezzel a két lőcs is funkciót kapott a sátortér belső kiépítésénél. Vásározás A gyolcsosok áruikkal a hónapos vásárokra is eljártak, de az országos vásárok jelentették a legkedvezőbb és leghasznosabb alkalmat áruik eladására. A vevők nagyszáma a falvak parasztságából tevődött össze, akik állataik értékesítése után csakhamar felkeresték asszonyaikkal a gyolcsosok sátrát. A lovasfogattal rendelkező gyolcsos már az előző napon megérkezett a vásár színhelyére, ahol a számára kijelölt vagy előre elfoglalt helyen a sátort felállíthatta. A szekér az árusítás helyén maradt, mert afölé emelték a sátrat. A lovak, ha jó idő volt, a szabadban maradtak a sátor mögött, de legtöbb esetben minden gyolcsos igyekezett lovát biztonságosan zárt istállóba kötni. Voltak gyolcsosok, akik istállót béreltek egy-egy vásári alkalomra. Télies időszakban, vagy rossz idő esetén maguk is házaknál aludtak, ügyelve arra, hogy a szekéren maradt áru őrizet nélkül ne legyen. Ha a lovak istállóba voltak bekötve, s a szállásadó gondoskodott a jószág itatásáról és etetéséről, úgy nyugodtabban végezték a sátorépítés munkáját, s rendezték el áruikat a sátorban. így alakult ki idők folyamán a jó kapcsolat a gyolcsos és a szállásadó gazda között. A jó és a baráti kapcsolat mellett a gazda a szállásdíjat nem fogadta el, de ennek fejében a gyolcsos egy-egy surccal, fejkendővel ajándékozta meg a gazdát és feleségét. Azon a vásárhelyen, ahol gyolcsosok laktak, többnyire kereskedő társuk istállójába vagy a szín alatt voltak bekötve a lovak. A vásárokra - a távolságtól függően - általában előző nap volt az indulás. Például a Miskolctól 44 km-re fekvő Mezőkövesdre, ahol hétfőn volt a vásár, már vasárnap reggel indult a fogat, s még aznap sor került a sátor felállítására. A sátorsorban a Sznagyik családot illette az első hely, mivel megyei székhelyű illetőséggel bírt a gyolcsosok sorában. Kivétel volt, ha olyan helyen volt a vásár, ahol helyi illetőségű gyolcsos is volt. Ebben az esetben a mindenkori vásárhelyen lakó gyolcsost iliette meg az első hely. így például Mezőkövesden Herkely I-et, Mezőkeresztesen Herkely Il-t, Szikszón Sandrikot, Edelényben Strba I-et, Szendrőn Strba Il-t, Putnokon a Matkulcsik családot illette az elsőbbség. Az első hely az állatvásár irányából jövő útvonal sátorhelyét jelentette a kirakodó vásárban. A „gyolcsosok utcá"-jának első sátrát közelítették meg leghamarabb az állatvásárból érkező asszonyok, férfiak. E sátrat tekintették meg első ízben a vevők, ezt a helyzeti előnyt kellett ügyes kereskedői szellemmel kihasználni. Az árukészle-