Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

F. Kail Katalin: Az árvai gyolcsosok miskolci letelepedéséről és életéről

Pince: Tetemvár, Középső sor 2. szám. Pincebeosztás: Ketté osztott előtér, áru és termény részére. Hátsó pince rész, bor tárolásra. Felszerelés: idb szekér, 1 db eke, 1 db borona, a hozzájuk tartozó szerelékekkel. Állatállomány: 1-2 pár ló, 2 tehén (1 magyar, 1 svájcer), 4-5 hízó, 2-3 anyasertés, szaporulatával, baromfiállomány. A földingatlan terméshozama: 190-200 mázsa termény. Ebből: 90-100 mázsa búza, 20 mázsa zab, 30 mázsa árpa, 10 mázsa rozs, 40 mázsa kukorica, 30-40 mázsa lóhere, lucerna, 20-25 mázsa krumpli és különféle zöldségek a háztartás részére. A lótartás megkívánta a jó minőségű takarmány, kivált a zab és a szálas takarmány: a lucerna, lóhere termesztését. Az alig pihenő ló csak a gyors abrakolás mellett bírta a nagy terhelést a nagy távolságú utakon. A vásárokról való megérkezés után alig pihent a jószág, mert várt rá a földeken a szántás, a hordás igavonó munkája. Ha lekerült a gyolcsos lovának a fejéről a kantár, máris kapta a jászlába a zabot, vagy nyílt területen abrakos zsákot húzott a fejére a kocsis. A szálastakarmány elfogyasztására csak otthon, éjszaka vagy pihenő napokon került sor az istállói rácsból. A zabon tartott vékony hasú, középtermetű, ún. ..sodrott" csontos lovak erősek és viszonylag gyorsak voltak. Nem izzadtak, bírták a rossz minőségű, kátyús utakat, a mély fekvésű, sáros talajt a rövidebb távolságú földutakon is. Ezek a lovak a hideg- és melegvérű lovak keresztezéséből kitenyésztett, azok jó tulajdonságait öröklött nónius fajták voltak, széles háttal, rövid csüddel. Az e fajta lovakat a gyolcsosok a hegymegi és damaki gazdáktól vásárolták. Vásározó felszerelés: i db szekér (három soros, 3 méter hosszú), 1 db szekérkas, 1 készlet gyékény a szekérkas kibélelésére. Sátor felszerelés: i db nagy kecskeláb, 3 db kis kecskeláb. Sátorrudak: 3 db nagy állórúd, 1 db kis állórúd, 3 db nagy keresztrúd, 4 db kis keresztrúd, 11 db sátorrúd, 2 db rúd a polc és a pult alá, 1 szál 30-as deszka, 3 méteres, polcnak, 3 szál 20-as deszka, 3 méteres, pultnak, i db 8,5 X 5 méteres ponyva, 1 db 4 X 3 méteres ponyva, 1 db 5 X 4 méteres ponyva. Személyzet létszáma : i kocsis, i segéd 1914-1917-ig, 1 konyhalány. Az I. világháború végéig az alkalmazottakat Árva megyéből fogadták fel leginkább, a határváltozás után pedig Szirmabcsenyőt keresték fel, s innen biztosították a munkaerőt, a kocsist vagy a konyhaszemélyzetet. A megbízható ügyes kocsisok két év után, ha megfelelő gyakorlatot szereztek, bekapcsolódtak a kiszolgálás munkájába. Három év után már szívesen alkalmazta bármelyik gyolcsos a jól betanult kocsist úgyis mint segédet, ha régi munkaadója „Működési bizonyítvány"-t állított ki számára. Ilyen, két irányban is foglalkoztatott kocsis volt a családnál Kubiczki Ferenc, Szirmabesenyőről felfogadott szlovák anyanyelvű fiatalember, aki 20 évig szolgálta a családot. Járta a vásárokat, kiszolgált a pultnál. Vásáron kívül pedig szántott, vetett, téli időben fuvarozott is.