Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

F. Kail Katalin: Az árvai gyolcsosok miskolci letelepedéséről és életéről

A konyhalány a nagy létszámú családnak nyújtott segítséget. Munkát a konyhán kívül, a gazdaságban is végzett. Fejte a teheneket, etette a baromfit, sertéseket. A lovak hámszerszámzata A kezdeti időszakban, amikor a gyolcsosok letelepedtek, az ún. komét német mintájú járomhámos felszerelés volt használatban. Az igen szép, díszes kivitelben készült, felhámozott lovasfogat a kezdetben kék, majd később zöld és sárga színű szekérrel, a voz-zal, igen látványos jelenség volt a vásárok idején. A színes szekér, a sallangos, veretes szerszámú lovasfogat tudtára adta mindenkor a vásárlátogatóknak, hogy gyolcsos is érkezett a vásárra. A vastag, kapcsos járomhám a könnyebb járású lovak igázásakor már kiesett a használatból. A cél a lovak szerszámzatának könnyítése volt. A járomhám helyett csak a szügy-részt terhelő szügyellő hámot használták, s lekerült a szemellenző is a lovak kantárjáról. A folyóvölgyek síkjain könnyebben mozogtak az egyszerűbb szügyellős hámmal felszerelt lovak. Már nem volt szükség - a terepviszonyok miatt sem - a nyakizmot is igénybe vevő, nehezebb igavonó hámra, mint egykor a meredek hegyvidéki utakon. A hazai tájak régi igázó szokásformája után alkalmazkodni kellett a megváltozott terepviszonyokhoz, mely egyben lehetővé tette a lovak húzóerejének jobb kihasználását, a szekér hasznosabb térkitöltését azzal, hogy úgy a ló, mint a szekér a fölös tehertől megszabadult. A járom-rendszerű komét hámok használata a hegyi terepeken a biztosabb közlekedés velejárója volt, mert a hámok nem nyomták a lovak szügyét a teljes felületen, így a ló mozgása szabadabb volt, járása élénkebb. A szügyellős hám használata azért sem volt kívánatos a hegyi terepeken, mert némelyik ló, mely szügyére érzékeny volt, a ránehezedő teher nyomása miatt megbízhatatlanná vált a húzásban, terhével elakadt. Emiatt sem használták hegyi terepeken a szügyellős hámokat, csak akkor, amikor a vásározást már sík, lankás terepeken bonyolították le. A rézveretes járomhám helyett a parasztgazdák által használt, díszes sallangokkal ellátott szerszámokkal hámozták fel lovaikat. A gyolcsos szekér. Szekértípusok : 1. Kétsoros szekér: 190 cm hosszú oldalhossz-^ 30 cm toldalék, benne két sorban voltak elhelyezve a tengely hosszában a göngyölt áruk (80 cm szélesek), míg a 30 cm-es toldalékban a szekértengelyre merőlegesen lett elhelyezve a göngyöleg. 2. Háromsoros nagyméretű szekér: 240 cm hosszú, a három sorban a szekértengelyre hosszirányban volt elhelyezve a göngyöleg. A hátsó saroglyarész helyett egy háromszög alapú, fedéllel ellátott ládarész volt kialakítva, az ún. prikoska, kecskelábak részére. A sátortartó rudak a szekér két oldalán nyertek elhelyezést. Az első saroglya helyén a szekér szélességben egy 30 cm széles láda volt kiépítve, az ún. truhlíca, étel és építő felszerelés: kalapács, fogó, ékek részére. Ez a ládarész lábtartókkal volt ellátva, egyben ülőhelyül is szolgált, melyen a gyolcsos és a kocsis ült. Mindkét típusú szekér belseje vesszőből font kassal volt ellátva. Ez ugyancsak ki volt bélelve gyékényfonatú béléstesttel. Ebbe jött a ponyvarész, ráhelyezve két, illetve három sorban az áru, melyre a ponyva kilógó része rá lett hajtva. A fűzfavesszőből készült kas feszítő fakerettel volt körülkeretezve és 5 db függőleges vaspálcával összefogva. Az így megerősített kasba került a gyékénybélés. Egy vaskeretes kas élettartama kb. 20 év volt, a jól bevasalt szekéraljé pedig kb. 10 év. A szekérkerék fa része: az agy, küllő és talp, bevasalva 5 évig is eltartott.