Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
F. Kail Katalin: Az árvai gyolcsosok miskolci letelepedéséről és életéről
volt, 30 cm-es toldalékkal, benne két sorban a tengely hosszában a göngyölt áruk, míg a toldalékban, a tengelyre merőlegesen a vég vásznak voltak elhelyezve. Sznagyik Sándor még szekerező gyolcsos volt édesanyjával a gazdasági válság végéig, amikor megnősült. A családi kötelékből kilépve a Huba utcában vett lakóházat, melynek udvarán istállót és garázst is épített. 9 hold földet vásárolt, és a gyolcsosság mellett gazdálkodással is foglalkozott, főleg a lótartás miatt. 1940-ben a Széchenyi utcán, a mai Centrum Áruház helyén bérelt helyiségben nyitott textilüzletet, s 1948-ig mint önálló textilkereskedő működött. Sznagyik József 1920-tól 1928-ig dolgozott édesanyjával és öccsével Sándorral, mint vásározó gyolcsos. Még ebben az évben Hlinka Rudolf gyolcsos segédje lett Szendrőben. Az ő alkalmazásában állt 1932-ig, majd mint bizományosa dolgozott a háború végéig. 1946-tól a Borsod-megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalatnak lett a dolgozója, s mint vásári alkalmazott járta a vásárokat. Az I. világháború után az országhatár változásai miatt a gyolcsosok különböző budapesti cégektől szerezték be áruikat, de szívesen vásároltak később a Freund és Lefkovics textil nagykereskedőktől is Miskolcon. A budapesti nagykereskedők közül a Pestyán és Bródy céget keresték fel szívesen, mert ők vászonáruik egy részét ún. „felvidéki minták"-kal gyártatták le mezőberényi szövőüzemükben. Ezek az áruk kezdetben igen keresettek voltak a vásárokon, mindaddig, amíg divatosabb textilanyagokkal meg nem jelentek a budapesti nagykereskedők ügynökei. A mezőberényi Pestyán- és Bródy-féle üzemben szakajtókendőnek, törülközőnek és rétesabrosznak való vászonárut szőttek, a régi szepességi minták alapján pedig kanavászt, melyet főleg ágyhuzatnak vásároltak. Ez az áru jobbára csíkos és kockás mintázatú, kedvelt anyag volt. A Paulay Ede utca, a Szt. István-tér, Erzsébet-tér (a mai Engels tér), Vilmos császár út (a mai Bajcsy-Zsilinszky út) képezték a textil nagykereskedők üzleti negyedét, az ún. „rongyos negyed"-ct. Innen szerezték be áruikat a gyolcsosok, főként utazók, ügynökök útján, amikor a tisztán vászonárukból álló árukészlet tartásának ideje már hanyatlani kezdett. 1926-ban, az infláció végén, 1 méter vászonáru értéke 12000 Korona volt. Október hónapban a Pengő bevezetése idején, az átértékelés alapján 1000 Korona — 8 fillér mellett 1 méter vászonáru eladási ára 96 fillérre, kerekítve 1 Pengő összegre változott. Az árak a következőképpen alakultak: A gyolcsosok az őszi vásárok időszakára már nyáron, egy negyedévvel előbb lekötötték szállításra a különböző textilárukat. Ilyen előzetes üzletkötés híján, sok esetben már drágábban jutottak áruhoz, vagy az őszi vásározás idejére a nagykereskedők nem biztosították a szükséges áruválasztékot. A háborús előkészületi időben és a háború alatt, amikor a háborús célra lekötött textil hiánya miatt a selyem lépett előtérbe, csupán árukapcsolás útján jutottak vászonáruhoz. Ilyen esetben bizonyos mennyiségű selyemáru vétele mellett kaptak vászonáru-féleségeket a gyolcsosok. Ez A gyolcsos élet második időszaka içz6-iç4yig Príma molinó Fellmayer-féle karton Goldberger-féle karton Damaszt ágyneműre Lepedővászon 1,00-1,20 Pengő méterenként 1,00 Pengő méterenként 0,60-0,90 Pengő méterenként 1,00-1,60 Pengő méterenként 1,00-1,60 Pengő méterenként
