Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
F. Kail Katalin: Az árvai gyolcsosok miskolci letelepedéséről és életéről
a dekonjunkturális időszak a 20-as évek vége, a 30-as évek elejére esett, és egyben sorsdöntő időszak is volt a gyolcsos családok életére. Ezekben a válságos években váltak a gyolcsosok vegyes textilárut eladásra kínáló vásári kereskedőkké. A gazdasági válság a mezőgazdasági termeivények árának csökkenéséhez vezetett, a mezőgazdasággal foglalkozó földműves réteg vásárlóinak száma is fogyatkozott. A vásárokra érkező gyolcsosok sokszor még annyi árut sem tudtak a vásáron eladni, ami a vásározással kapcsolatos kiadásokat fedezte volna. Mivel a nagykereskedők csak negyedéves előrefizetés ellenében szolgáltatták ki az árukat, a folyton csökkenő forgótőke következtében egyes gyolcsos családok válságos helyzetbe jutottak. Az árukapcsolás is súlyosbította a helyzetet, mert az árukapcsolásban főszerepet játszó selyemáru nem volt keresett cikk a falusi vásárlók körében. Így olyan áruféleség halmozódott fel, amely részben, vagy sok esetben teljesen lekötötte egyegy gyolcsos kereskedő forgótőkéjét. A dekonjunkturális időszak megszűntével, mely egybe esett a II. világháború előkészületi időszakával, mind több és több áruféleség jelent meg a piacon, melyet a falvakban lassan fellépő divat is igényelt. A kizárólag vászonárukkal kereskedő gyolcsosok világa lehanyatlott. Az egykori gyolcsosok utódai a megváltozott gazdasági élet viszonyai között letelepedési helyükön vagy másutt nyitott üzlethelyiségben árusították a változó igényeknek megfelelő vegyes textilárukat, vagy alkalmazottként helyezkedtek el egy-egy jobb anyagi viszonyok között élő, még vásározó gyolcsos társuknál. A Sznagyik család ingatlanai, gazdasági, vásári felszerelése, állatállománya (A lakóház és a gazdasági épületek) A családnak a Szentpéteri kapu 14. sz. alatt volt lakóháza. Egyik oldalán az utcára nyílt, három ablakkal és egy ajtóval, mely az előző tulajdonos korcsmájának bejáró része volt. A ház befelé U-alakot képezve folytatódott a Rózsa utca felé. A ház fazsindelyes tetőzete 1938-ban cseréppel lett átrakva. Ugyanekkor került az utcai ajtó helyére a negyedik ablak. A Szentpéteri kapu utcarész felé volt négy szoba, melyek egymásba nyíltak. A szobák padlásszerkezete átnyúlt egy dufartos kapubejáró fölé, mely vastag tölgyfa kapuval záródott. Az udvar felé eső házrész egy előszobából és egy bolthálózatos konyharészből állt, melyből az éléskamra nyílt. Az előszobából nyílt egy szoba az udvar felé, ez alatt volt a pince, s a szoba fölött levő padlástérbe nyílt a külső padlásfeljáró. Az udvari rész folytatásaként volt hozzáépítve egy kisebb, két szoba-konyhás lakóház, melyet később bérbe adtak ki egy-egy család részére. Ehhez az udvari házhoz kapcsolódott a raktár, az istálló. Erre derékszögben épült a Rózsa utcával párhuzamosan a kocsiszín, mely két résztbői állt: a zárt rész a hintó részére, a nyitott rész két szekér befogadására volt alkalmas. A szín feletti padlástérben volt a takarmány, melyet az udvarra néző padfeljárón keresztül lehetett berakni. Földingatlan: 20,9 magyar hold rét és szántó, részletezve dűlők szerint: Pást 2,4 hold Pincedomb 7,5 hold Kakas 7,5 hold Rózsás 3,5 hold Összesen: 20,9 hold
