Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
F. Kail Katalin: Az árvai gyolcsosok miskolci letelepedéséről és életéről
A gyolcsos élet első időszaka 1880-1926-ig (A Sznagyik család letelepedése Miskolcon) Sznagyik István gyolcsos édesatyja Sznagyik Ignác 1880-ban érkezett Miskolcra, Herkely Andrással, aki bizományosa volt. A Szentpéteri-kapu 6. szám alatt bérelt lakást, lovai részére istállót. Herkely kisegítő kereskedő, ún. zemkár volt. Áruja széles, nagy szájú zsákba volt bekötve, s ez lett poggyászként feltéve az árut adó Sznagyik Ignác szekerére. Ezért külön fuvardíjat fizetett, a sátorfelszereléssel együtt. A fogattal rendelkező kereskedőnek kezdetben 5, majd 8 méteres, míg a zetnkárnak 3 méteres sátra volt. Az árut Sznagyik Ignác felesége vásárolta meg szepességi nagykereskedőktől, s azokat vagy postai úton Námesztóból (Námestovo), vagy teheráruként nagyobb tételben, a Vavrecskától (Vavrecka) 15 km-re fekvő vasútállomáson, Tvrdosnon adta fel a Miskolcon élő férjének. Ignác fia, István, aki 1902-ig apjával együtt dolgozott, önállósult, s Miskolcon apja örökébe lépett. Édesapja, miután a fia a vásárokra már önállóan járt, 1902ben visszaköltözött Vavrecskára, s ott halt meg 1918-ban. A vászonáruk vételét, azoknak szállítását egészen haláláig intézte. Ugyancsak ő segítette fiát az áruellátás mellett a szekéralkatrészek, lószerszámok beszerzésében és a vásározásnál segítő alkalmazottak (kocsis, segéd) küldésében, akik Vavrecskáról vagy a közeli falvakból kerültek ki. Édesapja halála után István az országhatár változásáig jobbára a Miskolcon megjelenő szepességi utazóktól, ügynököktől vásárolta meg a vászonárut. A vásárlás 3 hónapos hitelre vagy az áru vételára felének kifizetése mellett történt. Általában 3-6%-kal olcsóbban kapta az árut Szepességből, mint a székesfehérvári Fellmayer vagy az óbudai Goldberger-cégtől. A Fellmayer-cég vászonárui tartósabbak voltak, sűrűbb szövésűek, mint a Goldberger áruk. A minőségre meghatározó volt az 1 cm 2re eső fonalszálak száma. A finom kanavászt 60 szálas, a közepes minőségűt 40 szálas szövőszállal gyártották. Egy méter vászonáru eladási ára 50 krajcár volt. A nagykereskedő útján beszerzett áru után 30 napon belüli fizetés mellett 5% árengedményt kapott a gyolcsos. 5 hónapos fizetésnél árengedmény nem volt. A haszon maximum 40%-os volt. 50 krajcáros eladási ár esetén a haszon: 20 krajcár -f- 5% árengedmény (2,5 krajcár), összesen 22,5 krajcár, 1 méter vászonáru eladása után. Szabott ár esetén nem volt alku. Kisebb haszon mellett az áru nem képezhette alku tárgyát. 1915-1916-ban kialakult a szabott áras árueladás rendszere. Sznagyik István 1922-ben bekövetkezett korai halála után a gyolcsos élet terheit özvegye vette át s vitte tovább gyermekeinek gondozása és nevelése mellett, a már felnőtt fiai: József, Sándor és István segítségével. István 1926-ban Makóra került, ahol nagybátyja, Olexik József gyolcsos elhalt, s az ő özvegyének lett az üzlettársa. Olexik Józsefné szül. Kovalik Mária anyai ági nagynénjénél családtagként hat esztendőn át járta a városokat. Segítő szolgálatáért havonta 100 Pengőt és ellátást kapott. Adatközlése szerint a vásározó tevékenységet az alábbi helyeken folytatta: Heti vásár: Magyarcsanád: kedd, Makó: szerda, Püspöklelle: csütörtök, Földeák: szombat. Hónapos és országos vásár: Földeák, Dorozsma, Apátfalva, Hódmezővásárhely, Battonya, Mindszent. A vásári és a fogatos felszerelése a következő volt: 5 méteres sátorkészlet, kecskelábakal, 11 db tartó és feszítő sátorrúd, 1 szál 30-as áru tartó polc, 3 szál 20-as deszkából pult és sátorponyva, egylovas, kétsoros szekér, melynek oldalhossza 190 cm
