Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Bencsik János: Adatok a délborsodi falvakból a paraszti árutermelés és piacozás ismeretéhez
mékek, melyekkel nem találkoztak a vásárlók, ezek az uborka, a krumpli (talán a korai jánosnapi előfordult), a liszt. Tavasszal aprómagvakból volt jelentős felhozatal. Magvakat elsősorban azok termelték piacra, akik nem rendelkeztek elegendő gyümölcsfélével, mert az igazi értéket ezeken a piacokon a gyümölcs képviselte. Ároktőn majorannát, sárgarépa-, petrezselyemmagot, takarmányrépa-, céklamagot, hagymamagot, sáfránymagot termelték, onnan hozták a csegei piacra. A rászamag (káposzta és karalábé magja) is tőlük származott. 50 Az érett, piroscsöves paprikát megszárították, famozsárban porrá törték, s törtpaprikaként árusították a dorogmaiak is, az ároktöviek is. Természetesen akadtak ritkább áruféleségek is. Ennek számított már az 1940-es években a hal is. J ' A tippanmeszelőt a cigányok árusították. Az ohati erdőben gyűjtötték az erdei tippant. Hátikasba került a pálinka is (bár tilos volt). A borral már kevésbé piacoztak. Idesorolhatjuk a virágtöveket (krizantén, muskátli) és a növényi palántákat. Az 1910-es években a szederkényiek Polgáron tört és megpuhított kendert és sulymot is árusítottak. Külön kört képeztek az állati eredetű termékek, elsősorban is a szarvasmarha teje, a tejföl, a vaj és a túró. Megemlíthetjük, hogy az „ügyeskedő" asszonyok sáfránymag főzetével sárgították a vajat, így kapósabb volt. A túrót is kicsomózták, így jobban vették. A dorogmaiak kacsa-, libatojással, kiskacsával, kislibával, az ároktöviek már hízott libával, hízott kacsával, tyúkkal is kereskedtek. Füstölt szalonna is előfordult náluk. A piacokon úgy foglaltak helyet, ahogyan érkeztek. Természetesen a helybeli árusítókkal vegyesen. Ismerték a helyfoglalást is. Akadt olyan adatközlőm, aki a helybeliekkel olyan jóban volt, hogy azok tudván érkezéséről, számára helyet foglaltak maguk mellett. Nem szerettek azonban teljesen szétszóródni egymástól, lehetőleg 2-3 asszony együtt tartott itt is. A dorogmaiakról mondották, hogy a révből jövet házaltak portékájukkal. „Vesznek-e ezt, vagy azt?" Máskor az egyeki asszonyok állították meg őket, hogy „hozol-e babot?" A szomszédja megtoldotta: „Marad-e nekem?" A halat és a pálinkát mindig házaknál igyekeztek értékesíteni. Nem egyszer a gyerekek kiabáltak szüleiknek, hogy jönnek a dorogmaiak, vegyünk almát vagy körtét! Már útközben szó esett arról, hogy milyen áron értékesítik portékájukat. Bár tudták árujuk értékét, mégis mikor megérkeztek a helyi piacra, előbb széjjelnéztek, hogy mire tartják az általuk is kínált terméket. Igazodtak a kialakuló árviszonyokhoz. Ha kevés volt a piacon valamely áruféléből, akkor magasabb áron igyekeztek eladni. Ha azonban látták, hogy nem kel valami, akkor engedtek az árából. Ilyenkor avizáltak egymásnak. „Én már olcsóbban adom! Adjad te is!"° 8 Aki nagyon kitartotta, annak bizony megmaradt az áruja. „Az ároktövi olcsóbban adta a portékáját. Már rá is vannak szokva itt. Ha bejönnek az ároktöviek a piacra, körülfogják, nézik, mit hoztak. A csegei meg kiszabta, hogy ennyit meg kell érni az almájának, s ötször-hatszor is hazaviszi. Az ároktövi az nem vitte haza, inkább olcsón eladta." 59 Mégis előfordult, hogy valamijük kimaradt. Ilyenkor, különösen, ha súlyosabb áru (gyümölcs pl.) volt, akkor egy-egy ismerős, piachoz közeli családház betették. 56 Vágásiné. Csegén egy mondás járja: „Ez is megfogan, mint a Kunné rászája!" Adatközlőm ismerte még Kun Palinét, alacsony, részeges asszonyt, aki egyik ilyen alkalommal palántát rakott el, persze fordítva, gyökerével felfelé. Bencsikné. 57 A halat külön e célra rendszeresített kézikasban szállították. Antal F., Bencsikné. 58 Zeleiné. 59 Bencsikné.
