Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Bencsik János: Adatok a délborsodi falvakból a paraszti árutermelés és piacozás ismeretéhez

bizlivel, aprószemű cseresznyével folytatták. Majd az aprószemű és a nagyobbszemű meggyet, az árpávalérő körtét, aprószemű barackot hordták. Nyári édesalma vagy csörgősalma, a fontosalma, a sóváralma következett. Szilvából előbb a bódít meg a vörösszilvát vitték. Ez kapós volt Csegén, lotyónak vették.

52 Utána következett a duráncai és a bercencei szilva, mindkettőből nagyon jó lekvárt főzhettek. A sort a birsalma és a dió zárta.

53 Dorogmán a fánycsecsű almát, a pirosalmát, a mogyoróídes almát, a borízű almát, a rozmaring almát termelték. Körtéből a mízkörtét, a császárkörtét; termett pándimeggy, törökmeggy, bódi, rózsa és bercencei szilva.

54 Palkonyáról pármin és törökbálint almát, császárkörtét, bercencei szilvát vittek Polgárra. De úgy emlegetik, hogy lekvárnak jobb volt a szederkényi szilva. Dióval is a palkonyaiak látták el Polgárt. A gyümölcsöt aszalványként is értékesíthették. A cseresznyétől a meggyen, a bercencei szilván és a körtén át az almáig megaszalhattak minden gyümölcsöt. Ha napos, száraz meleg volt, akkor a gyümölcsöt először aszalókasokba öntötték, s a napon szárították. Egyszerűen létrákra helyezett deszkákon is aszalhattak a napon, a gyümölcs alá vásznat terítettek. Az almát, körtét felhasogatták és tepsiben aszalták. 2-5 alkalommal betették sütés után, a gyengemeleg kemencébe és készen is volt a szuszinka. Az aszaltgyümölcsöt szütyőbe öntötték, deszkalapra fektették és lapos „vaskavicsot" raktak rá, nyomatták, hogy meg ne kukacosodjonF" A bercencei szilvából lekvárt főztek. Az üstből füstös (rimaszombati) vászonfazekakba rakták széjjel, majd kemencében tovább szárították. Hólyagpapírtal lekötötték, így tárolták. Mikor gondolták, hogy elfogyott már az egyekiek, a csegeiek sajátfőzte lekvára, akkor vitték piacra. Rendszerint húsvét előtti böjtös hetekben. A palkonyaiak görögdinnyét és sárgadinnyét is árusítottak Polgáron. A hüvelyesek közül a babot és a borsót termesztették, s ezeket szárazbabként és ződbabként vitték piacra. Ároktőn a fehérbabot (ez alkalmas zöldbabnak is), májbabot, rózsababot, ólombabot, fecskehasú babot (kiváló zöldbab), újabb fajtaként a juliskababot (nevezik pucahababnak is) és az erzsibabot termelték. Ugyanezek az ismert fajták Dorogmán is, s számontartották, hogy Egyeken különösen a fehér, aprószemű- és a tarka rózsababot kedvelték. Az utóbbit habarva fogyasztották. A laposborsót mindenütt termelték. Még ma is akad termelője. Ritkán előfordult (az 1930-as évekig) a cukorborsó, ezt zöldborsóként csövesen értékesítették. Fontos piaci áruként tartották számon a zöldséget, a sárgarépát, a téli, nyári káposztát, a téli, nyári karalábét. Termeltek még zellert, néha karfiolt is. Piacra vitték a vöröshagymát (a főznivaló és az apróbb gömbölyű fajtát), az őszi és a tavaszi fokhagymát. Bőven termett a mák. Szállították piacra a nagyszemű napraforgót, az úritök, disznótök, laskának való tök magját is. Piacra került a lopót ők éretten. Ujabb keletű a dísztök (a sáritök stb.). A kölest, az árpát Igriciben, Mezőcsáton hántolták meg, és köles-, illetve árpakásaként értékesítették. Kukoricakását, kukoricalisztet is árultak. Napraforgó és tökmag olaj is előfordult náluk. Grízből (búzadara) is vittek piacra. Abból nem tároltak sokat, mert megmolyosodik nagyobb tömegben. A tartósított termékek közül a savanyú káposztát (káposztafejet = hasábot is), olykor vizes és ecetes uborkát kínálgattak a piacokon. Más befőttet azonban nem árusítottak. Voltak ter52 Bencsikné szerint „pötyő"-nek nevezték a veresszilvából készült szirupot. Lotyó elnevezés ároktövi adatszolgáltatótól, Zeleinétől származott. 53 Lukács Mihályné (1912) Polgár. 54 Baratiné. 55 Vágásiné.