Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Dobrossy István – Fügedi Márta: A kendermunkákhoz kapcsolódó árucsere Borsod-Abaúj-Zemplén megyében

fonó-szövő vásznas asszonyok laktak Tardonán, hogy Nógrádból is jártak ide vászonért. A megvásárolt vásznat az itteniek szállították aztán le Barcikára, s ott vonatra rakták a vásárló címére. Volt úgy, hogy lepedő-vászonból száz végszámra adtak el egyszerre a faluban."

23 A bántapolcsányiak, dédesiek hasonlóképpen nagy vászonelőállítók voltak. 1953-as gyűjtés szerint egy-egy vásár alkalmával több falubeli asszony is összeállt, s közösen fogadtak egy szekeret. így szekerezték a vásznat az egri piacra. A háború előtt a szomszédos, kendert nem termő falvakba gyalog, batyuzva jártak, a távolabbi helyekre pedig szekereztek. A háború után már vonattal szállítottak.

24 Bár mennyiségében nem annyira jelentős, de fontos kereskedelmi cikk volt egyes területeken egy-egy kész vászontermék is. Az abodiak szerint a zsákot Szendrőben, Edelényben és Sajószentpéteren lehetett a legjobban értékesíteni. Az ónodiak Miskolcot tartották a legjobb szőttesvásárnak, a mogyoróskaiak, arkaiak pedig Kassát. A sajóvelezdiek a vászon mellett törülközőt, abroszt, térítőket is adtak el nagy mennyiségben, s legjobb eladási helyül Miskolcot jelölik meg. A gömöri falvakból az Alföldre jártak, a Bodrogköz valamennyi településéről pedig Sárospatakra, Sátoraljaújhelyre a megvarrt késztermékeket értékesíteni.

2

'' Arka, Lak, Pányok, Abod településekről vászonnal és textilféleségekkel lejártak Miskolcra is, ahol gyári készítményeket vásároltak a vászonfélék értékén.

26 II. A kender feldolgozás eszközkészleiéhez kapcsolódó kereskedelem Ha a kenderfeldolgozás munkafolyamatait, az előállított termékek széles skáláját, a termesztéstől a készáru előállításáig terjedő, csaknem a gazdasági év egészét átfogó időszak munkaráfordítását vesszük alapul, a feldolgozás eszközkészlete meglehetősen szűkösnek, kisszámúnak tekinthető. A vetésnek archaikus munkaeszköze a vetőzsák, a vetőabrosz,, vagy vetőrosta, amely minden esetben házi készítésű volt. A nyüvésnek nincsenek munkaeszközei,

2

' az áztatásnak pedig legfeljebb a folyóvízi áztatás esetében fordulnak elő alkalmi eszközei {áztató karók, cövekek, a kévék két léc közé szorítására szolgáló ún. cserepcsik). Az áztatást követő szárítás a Zempléni-hegyvidéken gyümölcsaszaló kemencékben,

28 a Bükk-vidéken speciális, de alkalmi jellegű építményekben, az ún. miiékben történt.

29 A szárítást követő törésre, majd az ezt folytató simításra szolgáló eszközök rendkívül sokféleséget, sokszínűséget mutatnak, számos archaikus vonást őriztek meg (bitó, fogazott és sima oldalélű törő, tiló stb.).

30 E sokszínűség rendszerbefoglalása is nehéz, s korábbi tanulmányunkban megállapíthattuk, hogy ennek kizárólagos oka az egy-egy területet jellemző hagyományokban (hagyományőrzésben), a munkaeszköz mindenkori házi készítésében rejlik. Gyűjtéseink során ezért nem találkozhattunk a törőkkel, tilókkal, mint kereskedelmi cikkekkel. A törést és tilolást a rostanyag minősítése követi. A minősítésre szolgáló eszköz gereben, ecset, öcsöt, fésű stb.

31 elnevezések23 DOBROSSY I., 1972. 150-152. 24 NAGY B., 1953. 25 DOBROSSY L, 1973. 423-425. 26 DOBROSSY I., 1973. 423-425. 27 DOBROSSY I.-FÜGEDI M., 1978. 293-317. 28 DOBROSSY I., 1969. 514-536. 29 DOBROSSY I., 1972. 148-153. 30 DOBROSSY I.-FÜGEDI M., 1980. 239-270. 31 DOBROSSY I.-FÜGEDI M., 1977. 269-293.