Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Petercsák Tivadar: Adatok a Zemplén-hegység és az Alföld közötti paraszti árucseréhez

Füzér, Pusztafalu) férfijainak elsősorban az erdei fakitermelés, faközelítés, illetve fuvarozás nyújtott munkalehetőséget. A fa eszközök készítése és az erdőn termett növények emberi táplálkozásra, illetőleg értékesítésre történő gyűjtése is elsősorban a Huták, Pusztafalu és Füzér lakóira jellemző.

6 A jobbágyfelszabadítás előtt a Zempléni-hegység falvaiban sem volt különválasztva a földesúr és a jobbágyok által használt erdő. A jobbágyok és a zsellérek a faizási jog alapján részesedtek az erdő fájából, amiért favágással és fuvarozással tartoztak. Vidékünkön az 1850-es, 1870-es években történtek meg a jobbágyfelszabadítást követő erdőelkülönítések. A jobbágytelket alapul véve mérték ki a volt jobbágyok és zsellérek erdőterületét a földesúri erdőből. Az erdő a faluközösség közös kezelésében maradt. Minden községben működött egy testület, az ún. közbirtokosság vagy úrbéri közbirtokosság, s ez intézte a közös erdő ügyeit. A közös erdő az ősi földközösségnek szinte napjainkig élő maradványa, amely archaikus birtoklási és elosztási elemeket őriz (pl. a fa nyílhúzással történő szétosztása). A közbirtokossági erdő legfontosabb hasznából, az évenként kitermelt fából a tagok a jog alapján részesedtek. Az erdőt szolid, de biztos jövedelmi forrásnak tekintették, ezért a Zempléni-hegység középső részének falvaiban az 1910-es évektől nagyarányú erdővásárlások kezdődtek. A nagybirtokosoktól vásárolt erdők egyéni tulajdonban, de közös kezelésben és használatban voltak. Tizenöt birtokosságról tudunk, melyeket az első vásárlókról neveztek el. Az 1945-ös földosztáskor a legszegényebbek és a nagycsaládosok újabb erdőterületeket kaptak, amit szintén közösen használtak. A volt úrbéri és vásárolt erdők fő haszna a jog alapján járó évenként kitermelt fa értékesítéséből származott' A fa értékesítése többféle formában történt: tűzifa, épületfa, szerszámfa, félkész termékek, faeszközök, faszén. Legáltalánosabb a tűzifa eladása volt. A közbirtokossági erdőkből egy, 1 méter hosszúságúra vágott ún. ölfát kaptak, de emellett még mindenki vihetett haza gallyfát is. A család téli tüzelője kijött a gallyfából, hiszen az élelmes hegyvidékiek mindig kevesebb ölfát raktak a szekérre, mint amennyi ráfért, hogy még gallyfával megtetézhessék. A fáért nagyon ritkán jöttek a vevők, rendszerint a helybeliek vitték saját vagy fogadott szekéren. Előnyben voltak a lófogattal rendelkezők, de szállították a fát ökrös és tehenes szekérrel is. Az élelmesebb lovas gazdák a mezei munkák elvégzése után az uradalmaktól, illetve az állami erdészettől is vásároltak tűzifát - „bárcát váltottak" - és piacra hordva drágábban értékesítették, hogy legalább a fuvar meglegyen. A tűzifát a Zempléni-hegységet övező hegyaljai mezővárosok piacaira hordták, de gyakran útközben is eladták. Területünkről déli és nyugati irányban történt a fakereskedelem a hegyek közötti természetes útvonalaknak megfelelően. Mogyoróska, Regéc, Fony, Arka, Boldogkőváralja, Baskó lakói a Hernád-völgy falvaiba, a Harangod vidékére és a Hegyalja nyugati részének mezővárosaiba (Abaújszántó, Tállya, Szerencs) hordták a tűzifát. A háromhutaiak Erdőhorvátin és Tolcsván keresztül a Hegyaljára és a bodrogközi falvakba jártak.

8 Hercegkútról és Makkoshotykáról a sárospataki piacra szállították a tűzifát.

9 A Hegyközben Pusztafaluból, Füzérkomlósról, Nyíriből, Füzérkajatárói, Nagybózsváról és Kovácsvágásról Sátoraljaújhelybe hordták a fát a piaci napokon (kedden és pénteken). A fafuvarozás6 L.: PETERCSÁK Tivadar 1977. 296.; PETERCSÁK Tivadar 1978. 5-6. 7 A közbirtokosság szervezetét és működését 1. részletesebben: PETERCSÁK Tivadar: Az erdő szerepe ... Megjelenés alatt. 8 Vö.: SZABADFALVI József 1962-63. 119.; ifj. BARTA János 1977. 85-86. 9 DANKÓ Imre 1977. 34.