Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

T. Bereczki Ibolya: A hal szerepe a tiszazugi falvak életében

T. BERECZKl IBOLYA A HAL SZEREPE A TISZAZUGI FALVAK ÉLETÉBEN A Tiszazug hazánk sajátos arculatú és kultúrájú, a néprajzi irodalom által kevéssé ismert kis tája. Szolnoktól délre, a Tisza bal partján, az egykori és a ma is meglevő kanyarulatok közötti árvzmentes magaslatokra települtek falvai, északról dél felé haladva: Tiszaföldvár, Cibakháza, Nagyrév, Tiszainoka, Tiszakürt, Tiszazug, Tiszasas, Csépa és Szclevény. Első említése Ugnak, Kürtnek és Ságnak - a középkorban elpusztult falu a Tiszazug területén - 1075-ből, a garamszentbenedeki apátság alapítóleveléből származik. A XIV. században öt templomos helyet írtak itt össze, a XVI. században templommal bíró települései Inoka, Sas, Kürt, Csépa és Cibakháza. Tiszakürtön az 1560-70-es évektől feltételezik református egyházi élet meglétét. A török hódoltság során két hullámban, először a tizenötéves háború alatt, majd a felszabadító háborúk következtében éri jelentékeny pusztulás a Tiszazug településeit; mindvégig folyamatosan lakott hely csak Tiszakürt volt. Az újranépesülő falvak lakói nagyobbrészt a hosszabb-rövidebb időre elmcnckültekből kerültek ki, de jelentős számban érkeztek betelepülők az ország északi megyéiből, Tiszainokára jobbágycsaládok Trencsénből, Csépára nógrádi és hevesi kisnemesek. Az új rátelepedéssel váltak véglegessé a vallási viszonyok; a zömmel református vallású falvak mellett Tiszaföldváron élt nagyobb számú katolikus lakosság, míg a csépaiak és a cibakháziak szinte valamennyien katolikusok voltak. A Tiszazug falvait a református vallás mellett leginkább a jobbágyi állapot jellemezte, ez alól csak a kisnemesek lakta Csépa volt kivétel. A közeli Kunszentmárton nemcsak földrajzilag, de történetét, katolikus vallását és nagykun kiváltságát tekintve is határozottan elkülönült a Tiszazugtól. A halból készült táplálékok jelentősége egyetlen kisebb területen, de nagyobb méretekben gondolkodva sem mérhető fel önmagában, elzártan. Mielőtt megvizsgálnánk a halnak a tiszazugi lakosság* életében betöltött szerepét, szükséges valamelyest eligazítást adni magáról a halászatról, annak a paraszti gazdálkodásban elfoglalt helyéről, változásáról, hiszen termelés és fogyasztás egymástól nem választhatók cl. Magyarországon a középkorban a halászat virágzásáról beszélhetünk. Már korai okleveleink is tudósítanak halászó vizek bérbeadásáról, a jobbágyok halszolgáltatásáról. HERMAN Ottó írja le, hogy ,,a halakban való adózás és osztozkodás soknemű volt: volt halheted, tudniillik vagy minden kifogott hetedik hal, vagy minden hetedik évben a halászat; . . . volt megszabott szám a böjti napokra nézve, a midőn a hal nagysága is meg volt határozva".

1 BELÉNYESY Márta a XIV. századi halászat vizsgálata során arra a következI HERMAN Ottó, 1887. 1. k. 140. 141.