Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Bődi Erzsébet: Lepényfélék egy magyarországi lengyel falu táplálkozásában

tartozó sült tésztaváltozatok terminológiailag is jól elkülönülnek egymástól.

23 Arra a kérdésre, hogy ez az áttekinthető nyelvi és kulturális kép mikor alakult ki, s benne milyen mozzanatok létezhettek már az óhazában is a XVIII. század előtt, s melyeket sajátították el a derenki kulturális környezetben, összehasonlító-elemző módszerrel adhatnánk meg a feleletet. A nyelvi adatok sorában szembetűnő, hogy a kenyértésztából készülteknek magyar nevei vannak, szláv nyelvi megfelelőjét nem ismerik.

2

'' Valószínű, hogy a lengyel telepesek a magyar nyelvterületen sajátították el a kenyérkészítést, még ha ismerték is a kenyeret, a chlebet, és az ezzel kapcsolatos lepényféléket. JOSTOWA Wanda az ötvenes években végzett kutatásai során megállapította, hogy a Lengyel-Árvaságban 30-40 évvel ezelőtt kenyeret csak ünnepnap ettek.

2

'

3 A XIX. században az egész Podhale területen kenyeret még nem sütöttek. Vásárokon szerezték be a lakodalmi szertartáshoz elengedhetetlen kenyeret. Ezek az adatok arra engednek következtetni, hogy az istvánmajoriak által ismert kenyérlepények kultúrájukban magyar átvételnek számítanak. A sokkal nagyobb múltú lepénykenyérféle ételtípushoz sorolt bugac terminológia a szlovák nyelvben él bugac nyelvi alakban és a bemutatott istvánmajori alakban azonos kulturális tartalommal. MARKUS Michal szerint a bugac, a pogac és a magyar pogácsa szorosan összefüggnek egymással, egy és ugyanazon tőből fakadó szavak.

26 Ebben az esetben tehát szlovák nyelvi hatást olvashatjuk ki, melynek időbeni megközelítésére már csak homályosan tudunk következtetni, feltehetően eredetileg is szlovák nyelvi és kulturális környezet szomszédságában élt a vizsgált közösség. A Lengyel-Kárpátok területéről MAURIZIO Adam a XX. század elejéről származó művében már megemlít egy sajátos hegyvidéki lepényt, amelyet moskala, maskola név alatt ismer ma is az ott lakó nép.

27 A laksa nyelvileg a legszélesebb rokonságot mutat, minthogy eurázsiai vándorszó.

28 Még sincs egységes kulturális képe. A néprajzi szakirodalom nem említi meg a Lengyel-Kárpátokban. Azonos szóalakban az ukrán nyelvben találjuk meg. A szlovák népi táplálkozásban loksa az ország keleti részében fordul elő, de mé; ott nem ismerik pontosan elterjedését,

29 mindenképp régi, hagyományos chlebovina A magyar nyelvterületen általánosan elterjedt egyik változata a laska, de megtalálható a laksa is. Itt főtt tésztához áll közel jelentése. Északkeleti peremvidéken jelöl csak szórványosan lepénykenyeret.

30 Ezeknek a párhuzamoknak az értékelési hez további azonos szempontú lengyel, szlovák, ukrán kutatásokra lenne szükség, hogy a hatásokat megláthassuk, az interetnikus kapcsolatokat, ha homályosan is, észrevegyük. Az istvánmajori nép táplálkozási kultúrájában valószínű, hogy a lepénykenyér előforduló fő változatai - bugac, laksa, megőrizték a hozott kultúrelemet, s azt tovább bővítették (a burgonya megismerésével, a savanyúkáposzta felhasználásával, grulasnik - kapusniak). A kenyérsütéssel összefüggő lepények sora egy másik ágon, jóval későbbi időtől vált egyre jelentősebb táplálékká. A kutatás időpontjában itt még hagyományos változatai ismertek. 23 Vö.: KISBÁN Eszter 1968. 68., 1. térkép. 24 Lengyel népi elnevezése: podskrobki, wyskrobki, HAJNÓWNA, Lutoslawa 1973. 244-245.; WACLAWSKI, Adam 1965. 217.; szlovák népi neve: postruchen: MARKUS, Michal 1969. 493. 25 JOSTOWA, Wanda 1959. 708-709.; 1967. 19-23. 26 MARKUS, Michal 1969. 86. kézirat) 27 JOSTOWA, Wanda 1954. 708-709.; KOPACZ, Magdolna 1973. 138.; OLEJNIK, Jan 1978. 35. 28 KISBÁN Eszter 1968. 83-84. 29 MARKUS, Michal 1969. 30 KISBÁN Eszter 1968. 82-86.