Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Varga Gyula: Kisgazdaságok gépi felszereltsége a két világháború között a Berettyó völgyében
A pengő kibocsájtása után némileg megindult a hitelélet. Nagyon sok vállalkozó kedvű kisgazda is gépvásárlási kölcsönöket vett fel. A rossz piaci, értékesítési viszonyok miatt azonban a befektetések nem hozták meg a várt hasznot, ezért már 1927-től vészesen fenyeget a kisbirtok túlzott eladósodása. 20 Súlyosbította a helyzetet, hogy sorozatos aszályos évek következtek, így a termésátlagok rendkívül alacsonyak maradtak. 21 Mindezeket figyelembe véve szűkebb tájegységünk paraszti eszközkészletében 1918-1929 között lényegbevágó változások alig történtek. 22 Ifj. Sporzon Pál 1928ban 27 tételben sorolja fel a kisgazdáknak ajánlott gépeket. 23 E „normatívákat" alapul véve, szűkebb tájegységünkön a helyzet nagyjában a következő: 1. A Vidats, Gubitz-féle egyszerű vasekék ekkorra már elkoptak s helyette hasonló egyszerű, merev vánkosú, farcsavaros - vezérlánccal szabályozható, favagy vasgerendelyes Sach-típusú ekék terjedtek el. Az 50 holdnál nagyobb gazdaságokban néha ezek kettős eketesttel ellátott változatait is megvették. Vidékünkön általában már 2-4 ökörrel, 2-3 lóval szántottak. A kisparasztok ebben az időben tértek rá a tehenek igázására (az egyes fogatot ebben az időben még nem alkalmazták). 2 ''' 2. Tájegységünkön ebben az időben mind sűrűbb szórványokban kezdenek fel-fel tűnni a különböző munkaműveletre alkalmas töltögető ekék, ekekapák. Ilyeneket ebben az időben több magyarországi gépgyárban készítenek, fa- vagy vasgerendelylyel, állítható, egy mankós kerékkel, a gerendelyre szerelhető, állítható szélességű lapos kapákkal, kifele vagy befele fordítható töltögető kormánnyal, esetleg más talajlazító pótalkatrészekkel. Általában 10-20 holdnál több földdel rendelkező gazdák vették, kezdetben szinte kizárólagosan kukoricakapálásra. (Első kapáláskor a kormánylemezeket összefele állították, hogy elszedje a tövek mellől a földet, másodszor simán kapáltak, harmadszorra töltögettek). 2 ' A burgonyát vidékünkön ebben az időben még kézi kapával művelték. Az ekekapát ügyesebb kovácsok maguk is meg tudták csinálni. Tájunkon ebben az időben elég sok ilyen kapa készült. 3. A Laake-féle S alakú vázzal készült kéttagú vasborona, illetve az ennek mintájára készült gyári és házi készítmények tájunkon ebben az időben erőteljesen háttérbe szorították a trapéz alakú, favázas boronákat. Gyors elterjedésének nyilván az az oka, hogy az erősen kötött bihari földeken a vasborona tartósabbnak ígérkezett, mint a favázas őse. Több faluban cigánykovácsok is készítettek vasboronákat. 4. A rugós-, tárcsás- és láncboronák tájunkon ebben az időben még csak hírmondóként bukkannak fel. Gáborjánban, Esztárban néhány nagyobb gazda vett már tárcsás boronát, de ennek vontatása olyan nehéz volt, hogy évekig kihasználatlanul rozsdásodott a tanyákon. A rétgyalunak ebben az időben még hírét sem hallották. 5. A henger ismert eszköz, de annak csupán házilag készített egytagú változata. Ez se volt mindenkinek: 8-10 rokon, szomszéd egymástól kölcsön kéregette. A sima háromtagú henger már fel-fel bukkan, de a rögtörő gyűrűs, szöges hengereket még csak uradalmakban látták. 20 KERÉK, 1927. XII. i. 116-117; MOLNÁR, 1969. 198. 21 Tíz esztendő mezőgazdasága. MGS2. 1931. jan. 1. 1-7. 22 Figyelembe vettük a korabeli statisztikai munkákat, elsősorban az 1935. évi felmérés adatait: MSK. Dj. sor. 100. 1937; MSK. 112. 1941. Ezek adatait feldolgozták: ÉBER, 1938; IHRIG, 1944. 84; FARKAS, 1943. Elsősorban azonban 1953—1975 között a helyszínen végzett gyűjtéseinkre támaszkodtunk. A részletesebb kifejtésre jelen tanulmány szűkre szabott keretei miatt nincs lehetőség. 23 IFJ. SPORZON, 1928. 20. 24 BALASSA, 1973. 482-488. 25 BALASSA, i960. 179-190.
