Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Szabó László: A parasztüzem szervezetének néprajzi vizsgálata
rasztbirtok szervezete) közösségi és egyéni szinten egyaránt a jobbágy-paraszti gazdálkodás szervezeti kerete is. Ezek mindenkori tisztázása adhat csak választ a paraszti gazdálkodás jellegére, s egyben természetesen társadalmi státusára is. w A telekszervezet birtoklási, földhasználati és üzemszervezeti (gazdálkodási) egység is, amely a közösség, a család munkaerejét, tevékenységének rendszerét is meghatározza. Tanítványai közül ezt a gondolatot VARGA Gyula tette talán leginkább magáévá, s néprajzos iskolázottságé lévén, ő rajzolta meg legplasztikusabban a közösség és a paraszti üzem működését. 15 GYÖRFFY István, DOMANOVSZKY Sándor és SZABÓ István neve mellé írhatjuk még az ERDEI Ferencet. Ö a mezővárosi közösség és a paraszti gazdaságok üzemszervezetének kapcsolatát társadalmi szempontból, közgazdasági és történeti aspektusból vizsgálta. A tanyás övezetű alföldi mezővárosok gazdálkodási rendszerét pedig részletekbe menően is feltárta. 16 Mivel gyakorlati politikai célok is vezették, így a parasztüzemek gazdaságosságát, jövedelmezőségét, a hagyományos üzemszervezeti keretek tágítását vagy éppen megváltoztatását is fontosnak tartotta. E tudományos és gyakorlati politikai törekvés eredményeként fény derül a „hagyományos" és a „korszerű parasztüzem működése közötti különbségre is, később pedig a szövetkezetek, majd termelőszövetkezetek aspektusából vizsgálódva egyre közgazdaságibbá vált szemlélete, s háttérbe szorult - miként történelmileg is - a társadalmi oldal, meghatározottság. 1 ' Összességében elmondhatjuk, hogy a XX. század második évtizedétől kezdve a magyar történettudomány, néprajz és szociológia - nyilván a kor aktuális társadalmi kihívásaként is - egyaránt felfedezi a mezőgazdasági termelés, ezen belül a jobbágyi és paraszti gazdálkodás üzemszervezeti kutatásainak fontosságát, s egymástól és a kor kérdéseitől ugyan nem teljesen függetlenül, de mégis a tudományág belső szuverén útját járva megteszi a kezdeti lépéseket. A mezőgazdaság szervezeti kereteinek, az üzemszerűségnek kutatása többé-kevésbé határozott programmá, de legalábbis szemponttá válik, s jelentős munkákat eredményez az 1960-1970-es években. A történettudomány és a szociológia határozott közgazdasági szemlélete elősegítette, hogy e tudományok az üzemszerűséget mind a parasztságnál, mind a nagybirtokon valóban érvényre juttassák. A néprajz azonban mindeddig keveset profitált a társtudományok eredményeiből, s legfeljebb néhány, inkább a történettudomány és néprajz határsávján mozgó kutató lépett túl az eddigi kertes-tanyás üzemtípus lehetőségén, s vett észre más paraszti üzemformákat is. 18 A több gyökérből táplálkozó kutatások ugyan egy törzset növesztettek, mégis úgy tűnik a gyarapodás igen lassú, célszerűtlen; a kutatási módszerek, irányok, célok eltérőek, szervezetlenek, s nem akarja a törzs az igazi gyümölcsöt megteremni. Szükség van arra, hogy a paraszti gazdaságok üzemszervezeti kutatásait a néprajzban összefogjuk, s felhasználjuk mindazokat az értékeket, amelyeket a különböző tudományok nyújtanak. A szempontok gazdagsága azonban nem válhat tarkasággá, sokfélesége szétszórtsággá. A paraszti gazdaságok, üzemek néprajzi szempontból meghatározott lényegét kell szem előtt tartani, s nem más tudományok nézeteit átemelni, s közgazdasággá, szociológiává vagy történetkutatássá változtatni a néprajzot. 14 SZABÓ István, 196c. - Uő.: 1947. - Uő.: i960. 15 VARGA Gyula, 197p. 16 ERDEI Ferenc, é.n. - Uő.: 1970. - ERDEI Ferenc-CSETE László-MÁRTON János, 1963. 17 Vö.: ERDEI Ferenc-CSETE László-MÁRTON János, 1963. 18 Ki kell emelnünk e tekintetben BALOGH István, HOFFMANN Tamás, JUHÁSZ Antal munkásságát.
