Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Szabó László: A parasztüzem szervezetének néprajzi vizsgálata

SZABÓ LÁSZLÓ A PARASZTÜZEM SZERVEZETÉNEK NÉPRAJZI VIZSGÁLATA I. i. A magyar néprajz amikor a nép vagy később a parasztság anyagi műveltségét, ős- vagy újabbkori foglalkozásait, később pedig a gazdálkodását vizsgálta, rendszerint anyagát egy tájhoz, népcsoporthoz, később településhez, faluközösséghez vagy társadalmi réteghez kötötte. Beszélt a matyók földműveléséről, a Kiskunság állattartásáról, a hortobágyi pásztorkodásról, a Balaton vagy a Tisza halászatáról; s ha pontosabban kívánta megjelölni a helyet, a népet, a közösséget, akkor Debrecen környékének földművelését, Szentgál nemesi közösség állattartását, Szeged paprikatermesztését írta le. Tehát a táj, a népcsoport határozott közösséggé vált, falu vagy faluközösségi keretet kapott. Ám ez a falu vagy faluközösségi keret is csak a pontosabb hely és nép megjelölését szolgálta, s nem adta a gazdálkodás legkülönbözőbb ágainak igazi keretét. Jellemző, hogy az 19 50-es évek reprezentatív, nagyigényű monográfiája, a VAJKAI Aurél írta Szentgál (noha további részei nem jelentek meg) adós maradt a faluközösségnek, a nemesi kommunitásnak, mint gazdálkodó testületnek a rajzával, s ezt a munkát később - bár egészen más szándékkal MAKSAY Ferenc végezte el.

1 A néprajzi kutatások a különböző tevékenységek, foglalkozások eszközanyagát, jellemző munkafolyamatait, technológiáját, a hozzáfűződő népi tudásanyagot úgy rajzolták meg, hogy nem voltak tekintettel e tevékenységek szervezeti kereteire. Nem kutatták, hogy milyen társadalmi, gazdasági meghatározottságú szervezetbe illeszkednek bele, van-e egyáltalán e tevékenységeket összefogó határozott testület, közösség vagy éppen üzem, amely összehangolja őket. A hagyományra, mint megfoghatatlan organikus erőre hivatkoztak, mint ez a magyar néprajz más területein is általános volt. A hagyomány okként való megjelölése s tisztázatlan volta e területen is éreztette káros hatását. Úgymond fel kellett fedezni azt, hogy a nép vagy parasztság legkülönbözőbb gazdasági tevékenysége megfogható szervezeti keretbe illeszkedik, úgynevezett üzemet, gazdaságot alkot, illetve valamilyen jól körülírható testület, közösség összehangolja a legkülönbözőbb tevékenységeket, s üzemi kereteket biztosít. GYÖRFFY István történeti aspektusú nagykunsági, hajdúsági vizsgálatai hívták fel először nyomatékosan a figyelmet arra, hogy még a legszabadabbnak tekintett réti pákász vagy pusztai pásztor élet is erősen irányított volt ezekben a kiváltságos közösségekben. A nagykun és hajdú települések kommunitásai a legkülönbözőbb gazdasági tevékenységeket is egybefogták, meghatározták, s irányították mintegy a közösség tagjainak gazdálkodását.

2 A kutatás ezen az úton elindulva napjainkig 1 VAJKAI Aurél, 1959. - MAKSAY Ferenc, 1973. 2 GYÖRFFY István, /922. - Uő. : 1942. - Uő.: 194}. - A Nagykunság építkezésével, településszerkezetével és gazdálkodásával kapcsolatos írásai, illetve a Hajdúság települési rendszeréről e kötetben való cikkei.