Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Szabó László: A parasztüzem szervezetének néprajzi vizsgálata

egészen plasztikus rajzát adta a kiváltságos közösségek, majd a kisebb falvak ilyen szerepének, s ma minden igényes falumonográfia feladatának tekinti a faluközösség, mezővárosi testületek gazdasági irányító szerepének pontos rajzát.

3 GYÖRFFY István azonban nem állt meg a gazdálkodás kereteinek megrajzolásakor a faluközösség határainál. Felismerte, hogy a közvetlen tevékenység családi (rokoni) meghatározottságú, s ezért birtokjogilag is körülírható üzemekhez (gazdaság) köthető, s mi több, ez a gazdaság vagy üzemegység az ország egyes tájain más és más szerkezetet mutat, sőt történetileg is változhat a szerkezeti felépítés. A nagykunsági, hajdúsági, matyóföldi vizsgálatok a kertes és tanyás gazdaság típusokat rajzolták ki előtte jellegzetesnek, s a későbbiekben is ezt vizsgálta intenzíven.

4 Jóllehet GYÖRFFY Istvánt elsősorban e két gazdaságtípus egymással való kapcsolata, összefüggése izgatta, s ezek múltbeli, honfoglalás előtti gyökereit kutatta, mégis ő volt az, aki a paraszti gazdaságok eltérő szerkezetére, táji és történeti különbözőségeire, illetve belső szerkezeti felépítésükre, különböző tevékenységeket organizáló szerepükre először mutatott rá a hazai kutatásban. Történeti aspektusú vizsgálatai, ezen üzemtípusok nomadizmussal való kapcsolatainak keresése eltakarták üzemszervezeti, üzemszerkezeti jellegű észrevételeit s ezért a kutatás csak később fedezte fel megállapításainak ilyen oldalát. Azok, akik nyomdokain haladtak, részletesen kidolgozták a tanyás és kertes gazdálkodás táji típusait, feltárták belső rendszerét, s a tágabb faluközösséghez való viszonyát, de adósak maradtak új üzemtípusok felfedezésével, regisztrálásával. FEL Edit (akit munkaszervezeti kutatásai is predesztináltak a gazdasági tevékenységet szervező közösségek, üzemek, gazdaságok kutatására) és HOFER Tamás átányi vizsgálatai tetőzték be GYÖRFFY István irányát. Hatalmas munkájukban a falu, mint gazdálkodó közösség, a kertes gazdaságok, mint ezt tagoló üzemegységek, s a család, mint ezen üzemmel ekvivalens legkisebb társadalmi sejt tökéletes egységbe forrasztva jelenik meg.

5 Természetesen a magyar néprajz népi földművelést, állattartást, kisipart, s más gazdasági tevékenységeket vizsgáló irányai tudtak a parasztgazdaságok, üzemek létezéséről, de nem ezt tartották lényegesnek, hanem az eszközök, munkafolyamatok, terminológiák térbeli elterjedését, kapcsolatát más vidékekkel. Egy-egy vidékről készített elemzés csak annyiban érinti a gazdaságokat, amennyiben az települési szempontból lényeges. Egy tájról készített átfogó földművelés leírás (Bódva-völgy, Nyírség) túlzottan kultúraként, s igen kevéssé gazdasági tevékenységként értékeli magát a földművelést. Azok a munkák azonban, amelyek valamely speciális tevékenységet, monokultúrát mutatnak be, s ezt országosan vagy táji jellemzőként vizsgálják, már sokkal inkább érintik közösségi vagy családi-üzemi szinten e tevékenységek szervezeti kereteit is. A speciális növénykultúrák (dinnye, dohány, hagyma, paprika), közösen tartott állatok (juh, szarvasmarha) az egész közösséget vagy egy közösség meghatározott csoportját azonos életritmusra, tevékenységi rendszerre szorították. Ez az azonos életritmus egy speciális növénykultúra művelésénél pedig sokkal inkább szembeötlő, mint egy vegyes gazdálkodású közösségnél, s eleve inspirál arra, hogy a kutató részleteiben is feltárja az azonos vonásokat. Ügy tűnik, itt egysíkúbb az 3 Vö. BELLON Tibor, 7973. - Uő.: 1974. - SZILÁGYI Miklós, /970. - Uő.: 1973. - Uő.: 1977. NÓVÁK László, 1978. - OROSZ István, 1973. - VELIKY János, 1973. - VARGA Gyula, 1974. - Uő.: 1979. 4 GYÖRFFY István, 1942. - Uő.: 1943. 5 HOFER Tamás-FÉL Edit, 1969. - Uő.: 1974.