Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Hegyi Imre: Fejezetek a Bakony erdei állattartásának történetéből

más Helységbélieknek, hogy a' legényeket keményebb Rendben tartsák, s az engedetleneket, Vétkeseket, minden tekintet nélkül ide Veszprémben eleibém állítsák, itt igen jó mód vagyon aző megzabolázásokra."

42 Az ilyen őrzőgyerekek az egykori községhatárokhoz tartozó erdőket mindenütt járathatták, „egészen a kompokig" Élelemmel szüleik látták el őket hetenként, kéthetenként, összegyűjtve s felváltva hordva ki nekik a tiszta ruhát és az élelmet. Maguk készítették el ételeiket, amiknek alapanyaga az akkori táplálkozási műveltségben általánosan helyet foglaló szalonna, füstölt hús, hántolt köles, „parasztra őlletett" búza és rozs keverékéből sütött és sokáig ki nem száradó kenyér, nyáron vereshagyma, zöldpaprika, természetesen őrölt pirospaprika és só. Univerzális, bármilyen ételbe vagy magán is fogyasztható zsiradékuk volt az óhaj. Disznóöléskor a hízó hasfalán belül felgyűlt s rendszerint később hájastészta sütésére használt legfinomabb hájat otthon késhátával elvakarták, összegyúrták sóval és állni hagyták. Ebből kaptak az erdőn pásztorkodó legények tavasztól kezdve, amíg tartott belőle otthon. Sajátos kerek, fából esztergályozott kupakos hájtartójuk volt. Egyes famíliák ilyen „soros kijárás" útján tekintélyes vagyonra is szert tettek, mivel a szintén éveken át kint tanyázó uradalmi és távoli községekből bérelt legelőre hajtott csordák pásztorai gyakran megfeledkeztek a vállalt felelősségről. Az elkódorgott, elveszett marhák a legtöbb esetben orgazdák kezén jutottak el, néha igen távoli városok vásáraira. Nemcsak a szabadon legelő marhát hajtották el, mint pl. a csernyei Radocha Mihály „adózóét", a „Puszta Mellári Erdei legelőrül" (1840. június 19-én: Currens-levelek), hanem olyan lovakat is, amelyeknek - nyűgben lévén - nyilván a közelben tartózkodott a gazdájuk.

44 Az orgazdák egyrészről a pásztorokkal, betyárokkal, másrészről „ügyes emberekkel, passzuscsinálókka" tartottak szoros kapcsolatot, akik az orgazdák városokban lakó megbízottai voltak, s különböző úton megszerezték a szükséges számú marhalevelet a lopott jószágra.

45 Általában sok Veszprém megyei, azon belül pedig cseszneki (később zirci) járási körözvény foglalkozik a különböző lopásokat, tolvajlásokat, útonállásokat elkövetett „gonosz zsiványok" viselt dolgaival, akik mögött igen gyakran és megalapozottan véli felismerni a közigazgatás a pásztorok alakját.

46 Természetesnek tarthatjuk, hogy az emlékezet nem csupán a társadalmi együttélés szabályait áthágó pásztor alakját őrizte meg, hanem az állattal együttélő, a tenyésztés gondjának egy részét a parasztember válláról levevő, az állathoz értő, tudó arculatát is. A pásztor nem csupán olyan időszakban viselte a nyáj, csorda, falka, sereg minden gondját-baját, amikor huzamosabb ideig távol járt az állatokkal, hanem olyankor is, amikor a falun belül reggel kihajtva, este haza- vagy behajtva a jószág gazdájának darabonként 42 Curr. levelek, 1824. évből. Berzsenyi Dániel A magyarországi mezei szorgalom' némelly akadályai között a legsúlyosabbak egyikeként sorolja fel a legeltető, pásztorkodó ökrészséget. - BERZSENYI, 1941. 216-217. 43 A kompok olyan mesterséges földhányások voltak, amelyeket községek, nagyobb birtokok mëgyéjin = mezsgyéjén hantoltak fel s amelyeknek közepébe kb. 10-12 cm-nyi vastag cövek volt leütve. - Hasonlóra 1. KISS, 1952, 313-314.; ,komp', ,kompol', ,felkompol', .megyekomp' címszavaknál. 44 „Leírása Azon két lovaknak, mellyel a' Közép-Iszkázi alsó Erdőn nyűgben találtatván" stb ... ,,el lopattak"; „...három ösküi lovak, melyek Május 17-én verradóra ugyan az ösküi határbéli szabad legelőről, hová ki nyűgözve lévén, el, vesztek" ; leírása lovaknak, melyek a' legelőrül nyügbül el lopattak." - Curr. levelek, 1838. 45 Eötvös Károly a Tünemények című kötetében mondja el egy olyan okirathamisító fej érvári polgár esetét, aki egy ottani kádárral két egymásba rakott hordót készíttetett; a belső kisebben bort tartott, a csapon eresztett is a nyomozóknak, a külső nagyobb és a belső kisebb között pedig az üres marhalevelek százait rejtegette. 46 TÁLASI, 1939, „III. A pásztorok" c. fejezet.