Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Szalontai Barnabás: Élet a nyírbátori parasztházban

főztek az ilyenkor beállított fali spóron. A főzéshez való előkészületek, a zöldség, burgonya tisztítása, az alapanyagok elkészítése a főzés helyén, a pitvarban, télen a szobában történtek egy alacsony gyalogszéken. A mindennapi használatra szánt edények a füstház belső bolthajtásán, falain függtek, a nagyobbak a tűzhely padkáján álltak. A használati és díszedények elhelyezése a múlt század vége óta többször is módosult/

1 Századunk elejétől már csaknem mindenütt az edények egy részének elhelyezésére az atuzséros kredenc és a komód szolgáltak. A századfordulóig minden háztartásban használt cserépedényeket néhány évtized alatt nagyrészt kiszorították a más anyagból készült (fajansz, porcelán, öntöttvas, később alumínium, műanyag stb.) edények. Az ételek készítésén belül sajátos munkafolyamata volt a kenyérsütésnek. Az ötvenes évekig a család kenyerét minden háznál kéthetenként a gazdaasszony maga sütötte. Az egy-egy alkalommal készített kenyerek száma a család nagyságának arányában váltakozott, átlagosan négy-öt, népesebb háztartásokban hét-nyolc kenyeret is sütöttek. A kemence nagyságát is ezek az igények határozták meg. A kenyerek mellett általában egy vagy több lepény, a tészta maradékából vakaró is sült. A kenyér súlya 5-6 kilónyi lehetett, a lepényé ennek közel fele. A kenyérsütést megelőzte a kovász elkészítése és megszárítása, ez a mennyiség egyszerre négy-öt alkalomra volt elegendő. Az előre elkészített kovászt a mestergerendán a komlószár asztóban szárították meg, majd a párna alá dugták. A lisztet a sütés előtti es4. kép. Szobabelső. Nyírbátor, Gyulajt u, 64. Elek Emil felvétele 4 A kérdésről részletesebben lásd: SZALONTAI Barnabás 1970. 20-21.