Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Szalontai Barnabás: Élet a nyírbátori parasztházban

sen télen egy szobába zsúfolódott. Az egyvégíí házakban más lehetőség nem is volt, a kétvégítekben pedig igyekeztek az első szobát megkímélni a használattól. Az első házban lehetőleg csak a vendégeknek vetettek ágyat. Mindemellett a család létszáma gyakran szükségessé tette, hogy ezt a helyiséget is igénybe vegyék alvásra. A szabadkémények lepadlásolása és a pitvar átalakítása óta helyenként az így kialakított konyhába is tettek ágyat, ha a szobában szűk volt a hely. A felcseperedettebb fiúk, legények a házon kívül, a szállás kertekben aludtak az kallóban vagy a szénásban. Amellett, hogy a jószágokra vigyáztak ilyenkor, nagyobb lehetőségük volt itt a közösségi életre, a kimaradásra, mivel éjszakára kikerültek a szigorúbb szülői ellenőrzés alól. A család másik jelentős együttléti alkalma a közös étkezés, ez azonban nem mindig kötődött szorosan a lakáshoz. A legtöbb családban napjában háromszor ettek; reggelire hideg, ebédre és vacsorára általában főtt étel jutott. Nyáron a határban dolgozó gazda kinn fogyasztotta el reggelijét és ebédjét, szegényebb családokban a mezőgazdasági munkát végző asszonyok is a földeken étkeztek. A vacsorát azonban a család mindig együtt töltötte le, s télen, amikor a mezőgazdasági munkák szüneteltek, lehetőség nyílt a többi étkezés közössé tételére is. A közös étkezés helye a lakószobában volt, de nyáron néhol a pitvarban vagy a szabadba kivitt asztalnál ettek. A tiszta szobát csak nagyrabecsült vendég érkezésekor használták erre a célra. Az asztalra terítő került, erre rakta ki a gazdasszony vagy a serdülő lány a cseréptányérokat, fémkanalakat, poharat. A villa használata századunk első felében még nem volt általános. Az ételt a háziasszony egy nagyobb