Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Szalontai Barnabás: Élet a nyírbátori parasztházban
i. kép. Szobabelső. Nyírbátor, Gyulaji u. 17. A szerző felvétele mindenütt az ideálisnak tartott beosztás, a tiszta szoba és lakószoba elkülönítése, s az utcára néző ún. első házat a tulajdonképpeni lakószobától legfeljebb csak kihasználtságának mértéke különböztette meg. A nagygazdáknál ugyanakkor megfigyelhető volt a több helyiségből álló, nagyobb lakóház építésére való törekvés, amelynél a méretek növekedése részben a társadalmi presztízs érzékeltetésére szolgált, részben a valós, főként raktározási igényeknek megfelelően alakult. A ház életében a paraszti társadalom különböző korosztályai, a nemek eltérő módon és időben veszik ki részüket. Más a tavasztól őszig a határban dolgozó parasztember viszonya házához, más a feleségé, akinek idejét a mezőgazdasági munkák mellett jórészt a ház körüli teendők és a gyermeknevelés tölti ki, s megint más az öregek és a gyermekek helyzete. Vannak ugyanakkor olyan élethelyzetek és tevékenységek, amelyek normális körülmények között kizárólag a házhoz kapcsolódnak, s olyanok, amelyeket nemre, korra való tekintet nélkül a közös háztartásban élők közül mindenki, mégpedig rendszerint együtt végez. Az első ilyen alkalom, amely egyúttal a ház egyik alapvető funkciójának betöltését is jelenti, az éjszakai alvás. f A nyírbátori parasztházban általában szűkében voltak a hálóhelyeknek. Egy-egy ágyon többen is aludtak, s nem is mindig jutott ágyhely a család valamennyi tagjának. A legkisebb gyermekek a szülőkkel együtt feküdtek, a nagyobbak pedig többen, sokszor hárman, négyen is egy ágyon. Ahogyan nőttek, a különböző neműeket szétválasztották, de egy ágyra így is többen jutottak. Gyakran aludt az apa a fiával, az anya leányával. Azok a gyerekek, akiknek egyebütt nem jutott hely, egy leterített pokrócon, kabáton a kucikban aludtak. Éjszakára az egész család, különÖ-