Sz. Kürti Katalin: Medgyessy Ferenc (1881-1958) szobrászati életműve ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 38. Debrecen, 1981)

Bevezető

meg a szobrász atyai jóbarátja, s már a KUT 1928-as téli kiállításán szerepelt is e terv, amelynek alapján az 1952-es emlékmű készült). Ugyanakkor, bár hírlapi említésből ismerjük Debrecenbe szánt Juhász Nagy Sándor síremlékét, nem azonosíthattuk, mert sem a művel, sem reprodukciójával, sem leírásával nem találkoztunk eddig. 2—3 szoborcsoport rejtélyesnek tűnik Medgyessy lakonikus közlései miatt. Az egyik az 1918-as „8—10 db architektúra, relief és kőszobor" (László Gyula közlése), amely egy része bizonyára későbbi hősi emlékműveiben élt tovább. A másik a kéziratos naplójában említett 1926/5. tételszámú csoport, amelybe a „Mackós kút" első agyagterve, a síremlék-, hősi emléktervek agyagfogalmazványai sorolhatók. Ezeket részben síremléktervként használta fel: például 1936-ban Csinszka-, 1942—43-ban Radnai Béla szülei-, 1949-ben Radnainé síremlékeként, részben a Déri Múzeum első terveinél (1928—29-ben, amikor még álló alakokat tervezett), majd hősi emlékműveknél. 1954-es Mackós kút-jának eredete tehát 1926-ig nyúlik vissza. 1928-ban Debrecen tanácsa akarta felállítani, de nem volt rá pénz. Csak a főváros 1954-es pályázatán jelent meg ismét a terv zsűri előtt, s 1957-re fel is állították Budán, a Fő utcán. Ugyancsak 1926-os őse van Radnainé síremlékének, csak közben e tervet pl. Ady Endréné (Márffy Ödönné), Csinszka részére is meg akarta valósítani. Még rejtélyesebb egy, csak fotóról ismert „Álló, orsót tartó nőalak" sorsa. Ez a valószínűleg 1926-os agyagterv lett 1928-ban a Déri Múzeum „Néprajz" c. szobrának első modellje (ld. részletesen a szerző „Medgyessy és Debrecen" c. könyve 57—58. lapját), de egyúttal az 1942-—43-as Török síremlék őse. Mindezeket a rajzokkal, vázlatfüzetek lapjaival egybevetés, egy-egy megjegyzéstöredék, levélrészlet alapján állíthatjuk, valamint annak tudatában, hogy köztéri mű, síremlék előkészítése általában nem a nagy agyagminta megcsinálásával kezdődik, hanem a kis modell mintázásával. Sem a Radnai szüleinek készült, sem a Török síremlék készítésének évében nem említ Medgyessy kis agyag-, gipsz-vázlatot, tehát jóval előbbi szobrok újjászületéséről lehet szó. Erről meg is írta a szobrász „Önportré betűkkel" című életrajzában: „Más egyéb szobraimmal is előfordult, hogy húszhuszonöt-harminc éves rajz és agyagvázlatból keltek életre. Belezavarodnék, aki a fejlődésem menetét akarná megállapítani. A múlt és jövő így kavarodik össze a jelenben. Szinte nincs is idő, csak a kalendáriumban". László Gyula immár három monográfiában vállalkozott arra, hogy megállapítsa az életmű „fejlődésének menetét". Az oeuvrekatalógus összeállítója sokkal szárazabb, de a továbblépéshez szükséges listát készített, amelyben megpróbálta a magyar köz- és magángyűjteményekben fellelhető műveket azonosítani. Ez nem volt könnyű, mert maga Medgyessy is több címmel látta el alkotásait és a korabeli lapok, katalógusok is változó címen közölték ugyanazt, s természetesen a múzeumokban is egészen más címeken leltározták az azonos műveket. A külföldön lévő szobrokról vajmi keveset tudunk, ez lesz a jövő kutatás egyik nagy feladata a további azonosítás, meghatározás, valamint a festészeti- és grafikai oeuvrelista elkészítése mellett. A katalógus második, kisebb része a még nem teljesen azono-